A város polgárai és papjai közösen emlékeztek Jézus kereszthalálára a palotavárosi kálváriánál

A város polgárai és papjai közösen emlékeztek Jézus kereszthalálára nagypénteken a palotavárosi kálváriánál. Spányi Antal püspök vezetésével a közös úton elsősorban a családtagok egymásért való keresztviselésének fontosságát hangsúlyozták. „Fogékony lélekkel fogadjuk Jézus tanítását, és menjünk végig a keresztúton” – indítványozta a megyés püspök a hívek – közöttük Vargha Tamás országgyűlési képviselő és Cser-Palkovics András polgármester – előtt. 

„Minden családnak van saját keresztje. Minden családtagnak is van saját keresztje. Merjük-e felvenni és egymásért türelemmel hordozni? Uram, sokszor nehezemre esik a családban a másik elfogadása. Rossz szokásainak, kitöréseinek, önző viselkedésének elviselése. Mindez nehéz keresztet jelent számomra, jobb lenne lerázni magamról, nem venni róla tudomást, elmenekülni tőle. De nem azért helyeztél ebbe a családba, hogy elzárkózzak mindentől, ami számomra kellemetlen. Sőt, azt akarod, hogy Veled együtt felvegyem családom keresztjét. Számomra a családom elfogadása lesz az üdvösség útja, még ha sokszor keresztet is jelent” – olvasta Ugrits Tamás pasztorális püspöki helynök a stációk egyikénél. Majd egy másiknál ezt mondta: „Az élet terhe engem is földre sújt. A család is néha nyomasztó teher. Én is hányszor vagyok teher családom számára. Ha mellettem esik el valamelyik családtagom, bűnével, gyarlóságával, nem tekintek-e rá úgy, mint a farizeus, hogy én bezzeg nem vagyok ilyen. Viselje ő a kínját. Meglátom-e benne, hogy Jézusom, Te estél el? Ha igen, akkor nem lehetek részvétlen iránta. És amikor én esem el, mennyire várom, hogy felsegítsenek? Vagy elfogadom egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Nem zárkózom magamba bűneim önérzetével, mondván, megjavulok, majd magamtól fölkelek? Segíts megérteni, Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább családom közös keresztútján!” 

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, amikor Jézus elítélésére, megkínzására, halálára és temetésére emlékeznek a keresztények. A megyei főpásztor e szavakkal zárta az alkalmat: „Uram, a Te erőd oltalmazzon bennünket, halálod legyen örök dicsőségünk!”