Várakozáson felül teljesítettek: kiváló borok készültek 2021-ben

A Móri Borvidék Hegyközsége szervezésében újra górcső alá vették a Vértes oldalához simuló területeken termett borokat. A magas mintaszám és a minél pontosabb képalkotás miatt öt zsűricsapat bírálta a borokat, sőt, a szokásoknak megfelelően egy illusztris tagokból álló társadalmi zsűri is segített a feladatban. A hegyközség alelnökétől, Sáfrán Andrástól megkérdeztük, milyennek mondható, így a versenyt követően, a 2021-es évjárat. Az alelnök elmondta: – Sokkal jobb borok készültek, mint amilyeneket a tavalyi időjárási viszontagságok alapján várhattunk. A pincékben zajlott munkálatoknak köszönhetően kiváló borokat állítottak elő a gazdák. Ez a fejlődés csak részben köszönhető a technológiai változásoknak, ugyanis véleményem szerint a javulásban nagy szerepet játszik a hosszú éveken át megtartott bormustrák hatása. 

A bor minőségénél fontos szempont a savtartalom, márpedig a tavalyi évjáratnál a savak, a hűvös szeptembernek köszönhetően megmaradtak, így átkerültek a mustba, és hogyha valakinek sikerült szépen végigvinnie az erjesztést, akkor ezek a szép savak megjelentek a borokban is. Arra a kérdésre, hogy van-e még olyan klasszikus kis pince, ahol akár egy idős bácsi, vagy éppen egy ifjú kezdő a hagyományos módszerekkel, akár fahordóban készít bort, az alelnök így felelt: – Természetesen van ilyen, és többen közülük szintén részt vettek a borvidéki borversenyen, és bár a jelentős hányaduk átlagos minőségű borokat termelt, többen közülük egészen kiugró eredményeket értek el. 

A kis pincék esetében azért érdemes megjegyezni, hogy nem eladásra, hanem saját fogyasztásra készítenek bort, így nagyban befolyásolja a végeredményt a saját, megszokott ízviláguk, ami lehet, hogy nekik jó, de a szakma kevésbé értékeli. A kis pincéknek eleve nehéz versenyezni a folyamatosan fejlődő, új technológiákkal. A svábok lakta vidékek hajdan megkerülhetetlen fajtája, az otelló az új, direkttermőket üldöző környezetben is fennmaradt, ám a versenyen rendkívül rosszul szerepelt, minimális 50 pontokat kapva a 100-ból. Ennek is megtudakoltuk az okát, nem véletlenül Sáfrán Andrástól, aki elmondta: – Nagyon szívesen fogyasztom az otellót, de sajnos ezek most nem sikerültek, fogalmazzunk úgy, hogy ezek most nem viszik előre az otelló fényét, annak ellenére, hogy már ennél a fajtánál is megjelentek az egymástól különböző feldolgozási, készítési technológiák. Van, aki gyorsan készíti, gyümölcsösre, világos színnel, könnyedre, és van, aki a hagyományos eljárás rendjét követve valódi vörösbort varázsol belőle, ami illatban szegényebb, de zamatban gazdagabb. Bevallom, a versenyen szereplő otellók között egyik irányt sem fedezhettük fel. 

A móri borvidéken a vörösbor továbbra sem tud igazán jól szerepelni, ám a kék szőlőből préselt, friss rozék jól, sőt várakozásokon felül szerepeltek. Róluk Sáfrán azt mondta: – Gyakorlatilag végigkóstoltam a teljes rozésort és elmondhatom, mindegyiket igen jól készítették el, nagyon minimális különbség volt közöttük. A kék szőlő jelenléte a borvidéken egyre fontosabb piaci szegmens, ám úgy tűnik, hogy a rozékészítést előbb és jobban megtanultuk, mint a vörösbor készítését. Utóbbiban is fejlődtünk, de még mindig van mit. Jelen pillanatban a rozék már a borvidéken eladott borok jelentős hányadát képezik. Sáfrán András nemcsak a hegyközség alelnöke, hanem egyben egy családi pincészet vezetője. Az ezerjó és a tramini nászából született generosa ennek a családi pincének köszönhetően vetette meg a lábát, vagyis fúrta mélyre a gyökerét a Vértes lejtőin, így okkal merült fel a beszélgetés során a kérdés, hogy milyen a generosa fogadtatása a gazdák körében. 

A Sáfrán Pince vezetője elmondta: – A fajta fogadtatásáról azt lehet elmondani, hogy most már azok a termelő pincék, borkészítők is kezdik elismerni a generosa jelenlétét és szükségességét, akikben volt egyfajta félsz a fajtával kapcsolatban. Színesíti az eladható fajtákat, és már csak azért is ide illik, mert ugyanolyan ezerjó keresztezés, mint a zenit, így ez a két fajta nagyon szépen párosul az ezerjó mellé, kellemes ízharmóniát biztosítva egy jó beszélgetéshez, vacsorához.