Érdekes maradványokra bukkantak a mányi ásatáson

– A munka tavaly ősszel kezdődött terepbejárásokkal. Ez a lelőhely-azonosítás alfája, amikor a szántóföldeken, a föld alatt rejlő, régészeti objektumokból kiszántott leletanyagot a felszínen sétálva, megtaláljuk – informál minket Szücsi Frigyes, a Szent István Múzeum munkatársa. Főleg kerámiatöredékek kerülnek elő ilyenkor, de az a régészeknek nagyon jó, mert korhatározó jelentőséggel bír. Ezekből hozzávetőlegesen már meg lehet mondani, mikori településmaradványról van szó. Ezt követi egy fizikai felmérés, amikor magnetométer és talajradar segítségével vizsgálják át a területet. 

Ezt már a próbafeltárás-sorozat követi, amikor is próbaárkokat húznak a korábbi eredmények ellenőrzésére. Erre a folyamatra azért van szükség, hogy ki lehessen jelölni a teljes felületi feltárások területét. Így nem az egész nyomvonal feltárása zajlik, csak azon területeké, amelyek vélhetőleg régészeti jelentőséggel bírnak. Ettől függetlenül az útépítés során az összes földmunkánál jelen lesznek a régészek, akik a szakfelügyeletet biztosítják. – Ez egy hatalmas lelőhely, nagyjából 5 hektáros. Úgy néz ki, hogy a teljes területen találunk régészeti „jelenségeket” – kalauzol a régészeti terepen Libor Csilla régészeti vezető. – Már a nagysága is arra utal, hogy több korszakot is lefed a terület. 

Amit láttunk, az például egy középkori műhely lehetett. Talán fazekas, de lehetett pékség is. Két kemencéje van, amit a rétegsor alapján valószínűsíthetünk. Feltehetően nem egyszerre működött. Az egyiket többször is megújították, így valószínű, hogy sokáig használták. A túloldalon bronzkori temetőt találtak és várhatóan egy bronzkori település maradványait fogják megtalálni. Lehetséges, hogy ennek a településnek a temető részét tárták fel eddig. Középkori településmaradványokra is van esély. Eddig a sírokból a csontok mellett előkerültek hajtűk, tőr és találtak egy nagyon érdekes sírt is: a csontváz mellett urnát is találtak hamvakkal.