Királyok nyomában: Már háromszáz koponyát, csontmaradványt vizsgáltak meg a fehérvári osszáriumból

– A Magyarságkutató Intézetben végzett kutatások zászlóshajója a székesfehérvári osszáriumban őrzött csontok vizsgálata. Két hét múlva visszük vissza Székesfehérvárra az első háromszáz koponyát, csontvázat, amit a kilencszázból már megvizsgáltunk. Ezek nagy részének teljes genetikai állománya megvan! Mint korábban, még áprilisban jeleztük, az Árpád-házi személyek azonosítása megtörtént. Eddig kettőről számoltunk be. De elképzelhető, hogy más uralkodóházak, dinasztiák csontjai is ott vannak. Ennek érdekében nemsokára európai kutatóexpedícióra indulunk. Akár az Anjoukat, akár Ulászlót azonosítjuk, fontos, mert kellenek a megfelelő kontrollminták. Egyházi és kormányközi tudományos együttműködéssel, segítséggel tudjuk ezt megtenni, hogy a török időkben elpusztult koronázó bazilikában méltatlanul nyugvó csontokat vissza tudjuk vezetni, azonosítani. S akkor egy méltó újratemetést meg lehet valósítani – fogalmazott a Magyarságkutató Intézet főigazgatója.

Mint kiemelte, több archeogenetikai vizsgálat zajlik ma is, talán az kevésbé ismert, hogy mennyi és milyen stádiumúak. Néhányat említve a Báthory-családnak megkezdték a genetikai kutatását. A mai Mongóliában talált hun csontokat, kétezeréves csontokat is vizsgálnak, de a győri Szent László hermában található csontot is elemezték. Pozitív eredményéről a tudományos publikáció elkészült, a napokban várható a megjelenése, a részletek később tudhatók meg.

A székesfehérvári kutatással kapcsolatban hozzátette: – Jól állunk, mert mindent, amit Spányi Antal megyés püspöknek, Cser-Palkovics András polgármesternek megígértünk, s amit Kásler Miklós korábbi miniszternek a kutatási tervben leírtunk, az úgy halad. Nincs késlekedés, operatív módon haladunk. Vannak eredmények, mert királyokat, uralkodókat nem mindennap azonosítanak a világban. S az augusztus 20-i ünnepséget megelőzően visszakerülnek a csontanyagok Székesfehérvárra. 

– Jártunk az Úz-völgyében, s tiszteletünket tettük azon magyar katonák előtt, akiket tömegsírba helyeztek, de mégis emlékhely maradt, kivehetően a halmokat is… – vetettük fel Horváth-Lugossy Gábornak. 

– Ezzel kapcsolatban annyit mondanék, hogy gondolhatnánk akár a görögökre is! Saját halottaik méltó eltemetése, megfelelő szakrális eljárás keretében sírba helyezésük, ez minden népnek fontos volt. A magyaroknak is. Már egyébként a sztyeppén, s a Kárpát-medencében is. A hunokra, szkítákra mindig is jellemző volt. Ezen helyek ápolása is az élethez tartozott, az emlékezethez. Azért fontos ez, mert nagyon gyakran egy holttest hiányában, vagy egy temető meggyalázását követően bizony háborúk indultak. Népek, királyságok között. Természetes, hogy azon székely népesség esetében, akik jóval több, mint ezer éve itt élnek a Kárpát-medencében, kiváltotta a megbotránkozást, hogy az ő szent temetőikbe nem biztos, hogy valós információkon alapuló betonkereszteket helyeztek el. A magyar államra mindig is jellemző volt a szuverenitás, a szakralitás, az integritás. Ezt a székely föld is hordozza magában. A székelyek tekintetében ezt nem is kell említeni, mert velük van. Szent István óta tudjuk, hogy az integritásunk megkérdőjelezhetetlen, mert akik jöttek, és hozzátettek tudásukkal a beilleszkedéshez, befogadtuk őket.