Harminchét ember halt meg a mélységben - rájuk emlékeztek Móron

Bányásznap lesz a megye több pontján, ahol a véglegesen bezárt föld alatti frontok régi dolgozói megünneplik, hogy bár annak a veszélyes, de mégis szép világnak vége ugyan, de a bányászok közössége továbbra is összetart. Ilyenkor elismeréseket adnak át és kiemelik a jubilálókat. A megyeszerte szervezett rendezvények mindenütt a jó hangulatról, és persze a nosztalgiáról szólnak. Előkerülnek a szép, az izgalmas, a vicces történetek, amivel az egyik vájár évtizedek óta ugratja a másik aknászt, de nem telhet el úgy egy bányásznap, hogy ne hajtson fejet valamennyi bányász a munka frontján életét vesztett társai emléke előtt. 

Ez különösen igaz Móron, illetve Pusztavámon, ahol 1983. június 22-én megtörtént Magyarország történetének egyik legsúlyosabb bányakatasztrófája. Egy viharos éjszakán történt a baleset. A tomboló szél vezetékeket szakított le, sodort össze a környéken, áramszünetet okozva a bányában. A sötétség még nem lett volna gond, hiszen a bányába csak a lámpakamrán keresztül vezet az út, de a hirtelen beállt áramszünetben elhallgattak a levegőt áramoltató villanymotorok és megszűnt az állandó léghuzat. Nem volt mit tenni, a szabályoknak megfelelően mind a 94 lent dolgozó bányász elvonult egy olyan helyre, ahol legalább minimális természetes légáramlás biztosította a szellőzést. Aztán visszatért a várva várt áram, de már nem volt, aki örüljön neki. A szellőztetés hiányában összegyűlt metán a levegővel robbanóelegyet alkotott, és a villamos rendszer újraindulásának pillanatában létrejött szikra felrobbantotta a föld alatti világot. Egyes beszámolók szerint 8-10 tonnás fúrópajzsok, repeszszerűen roncsoló apróbb gépalkatrészek, füst és porfelhő söpört végig a tárnán, számtalan súlyos, néhány könnyebb sérülést okozva, sőt 33 magyar és 4 lengyel bányász halálát követelve.

Fekete zászlósorok lobogása mellett, fejet hajtó munkatársak, barátok, ismerősök és zokogó családtagok által körülvett, egymás melletti sírokba helyezték a baleset áldozatainak jó részét. Ahogy együtt dolgoztak a mélyben a családjukért, úgy a temetés óta együtt is nyugszanak, hallgatva az utolsó dallamot, "Szerencse fel, szerencse le". De nemcsak a sírjaik emlékeztetik az utókort arra az áldozatra, amit hoztak, hanem egy emlékmű is a Márkus hegyen. Ezen emlékmű előtt hajtottak fejet némán, tisztelettel ma délelőtt 11 órakor a bányászok képviselői, a környező, bányászat áltat érintett települések vezetői. 

A koszorúzás este hatkor Móron, a Kodály Zoltán utcai Bányász szobornál megismétlődött, de holnap, vagyis szeptember 3-án, szombaton is megemlékeznek a bányászokról a Millenium Parkban a Bányász emlékműnél. A tiszteletadást követően átadják a nyugdíjas bányászoknak az elismeréseket és a jubileumi ajándékot, majd egy egész délutános, estébe nyúló bányásznapot tart Mór városa, mely nem feledi, mennyit köszönhet a bányának.