Panni néni meséi páratlan történelmi források Dunapentele történetére vonatkozóan

Panni néni ezzel véglegesen beírta magát Dunapentele történetébe, így nem csupán családtörténetei, de néprajzi értékű feljegyzései is haszonnal és élvezettel olvashatók mindazok számára, akiket érdekel a közeli és távoli múlt. Schlitterné Nyuli Anna (1925–2003) a település mellett felépülő új város egyik iskolájának tanárától kapott biztatást, hogy ne csak a dalos lelkű penteleiek ajkán elhangzott énekeket, nótákat jegyezze le, hanem a régi dunapentelei történeteket is adja tovább azoknak, akik biztosan örömmel olvassák majd, hogyan éltek őseik. 

„Ha egy is lesz ilyen, akkor nem hiába fáradoztam e sok írással, mert őszintén szólva nehéz volt ennyit leírni. De szíves örömest tettem, abban a reményben, hogy egyszer majd valakinek öröme telik benne, hogy olvashatja. Így legalább tudni fogják a kedves utódok, volt egyszer egy Dunapentele, így éltek Dunapentelén, az ínekes Dunapentelén” – írta egy helyütt Panni néni. – A nagynéném, Panni néni a gyermekkori emlékeiből és az idősek elmeséléseiből 1969- től kezdődően éveken át nagy méretű kockás füzetekbe jegyezte le a történeteket. A fia halála után kerültek hozzánk a kéziratok, elolvastam, és úgy gondoltam, ezek csak nekünk, a hozzátartozóinak érdekesek. Aztán többeket megkérdeztünk, és döntöttünk a kiadás mellett. Abból indultunk ki, hogy addig kell megjelentetni, amíg köztünk élnek azok, akiknek emlékezetében még ott élnek Panni néni történetei – vezet vissza az előzményekhez Kemény Lajosné Cs. Farkas Borbála, a sorozat felelős szerkesztője, a Pentele Baráti Kör vezetőségi tagja. 

A könyvsorozat nem csupán Pentele múltját keltette életre, hanem Kaizler Gitta dunapentelei témájú festményeit is: – Örömmel fogadtam a felkérést, mert úgy érzem, mindenki hozott magával valamit, és azt azért kapta, hogy szolgáljon vele. Ily módon is része lehetek Pentele történelmének. Igazi értékeket hordoznak ezek a könyvek, bennük megelevenedik a múlt világa – nyilatkozta lapunk olvasóinak Kaizler Gitta egy korábbi interjúban. Sokat elárul a pentelei lokálpatrióták közösségéről, hogy kiket kértek fel a kötetek előszavának megírására. Az elsőt Jakóné Fekete Teréz helytörténész jegyezte, a másodikat Pálinkás Bertalan, a Pentele Baráti Kör akkori vezetőségi tagja, akit időközben elnöküknek választottak. A sorozat harmadik részében P. Fekete István néhány soros ajánlója után Horváthné Nagyszöllősi Magdolna köszönti az olvasót. A negyediket a várostörténet-író Miskolczi Miklós, az ötödiket Demeter Zsófia történész, a sorozat zárókötetét Kronászt Margit történész gondolatai vezetik fel, amelyből e helyütt idézünk: „A lapokon Panni néni gyermek- és fiatalkorának Dunapenteléje elevenedett meg minden bájával, lakóival, ügyes-bajos dolgaikkal, életükkel, a bölcsőtől a koporsóig. Panni néni azonban nemcsak ennek az időszaknak a történeteit idézte fel a visszaemlékezéseiben, hanem elmesélt olyan történeteket is, amelyek az 1800-as évek végén vagy a századforduló utáni években történtek, és szájról szájra terjedve maradtak fenn…”