Elszármazottak találkozója Szabadhídvégen (galéria)

A felújítás már igencsak ráférne a kis lélekszámú Szabadhídvég református templomára, de még ebben az állapotában is megigéző látványt nyújt.

A templom kapuja előtt körös-körül autók parkolnak és népes tömeg beszélget az utcán, bebocsátásra várva. Első pillanatra a tudatlan arrajáró azt hinné, esküvő készülődik, csak az fehérbe öltözött arát nem látni még. Szó sincs róla. A hagyományokhoz híven, idén is találkozóra gyűlnek a Hídvégről, Szabadhídvégről elszármazottak.

Nem is lehet csodálkozni a kisebb tömegen. A 12 éve minden évben megtartott találkozón, 90-100 vendég mindig részt vesz. Most sincsenek kevesen, bár az elmúlt években a koronavírus-járvány ugyan megtizedelte a létszámot, így is szép számmal voltak jelen ezen a megható ünnepségen. Azt mondják szívet cserél, aki hazát cserél. Valójában bárhol is éljünk a világban, szülőföldünkre mindig otthonunkként gondolunk.

Az ünnepi ceremóniának otthont adó református templom nemrégiben kapta meg a megújult tetőszerkezetet.

A tető felújítását három forrásból sikerült megvalósítani. Állami támogatás adta az alapokat, ami önmagában még kevésnek bizonyult a 32551334 forint. A Magyar falu program keretén belül volt lehetőség pályázatot benyújtani, ahol sikerült is elnyerni 14473401 forintot, de ez sem volt elég a tetőcseréhez. A gyülekezet önerejéből adott hozzá közel 8 millió forintot. Az így összegyűlt 54879000 forint a tető rendbetételére. A felújításnak köszönhetően a szabadhídvégi református templom mindenki örömére még biztosan sok évtizeden keresztül áll majd.

A munkálatok befejezésének ideje nem volt kiszámítható, így a találkozót szervező gyülekezetnek sem volt könnyű dolga. Balogh Márk Dávid, Szabadhídvég református lelkipásztora szerint nem sok idejük maradt megszervezni az összejövetelt, de végül elmulasztani sem szerették volna. Két év kényszerű kihagyás után nagy volt az igény, hogy viszontlássák egymást.

A templomi ünnepség után a korábban itt szolgáló lelkipásztorok emléktáblájánál Hasek Józsefné, Csizmadia István presbiterek és Balogh Márk Dávid lelkipásztor koszorúval rótták le tiszteletüket. Bakó Imre és Bakó Béla lelkipásztorok táblájára Bakó Hedvig is koszorút helyezett el, nagyapjára és dédnagyapjára emlékezve.

Ezt követően a gyülekezeti házban szeretetvendégséggel várta a szabadhídvégi gyülekezet a hazalátogató vendégeit. A parókián igazi terülj asztalkám várta a sokaságot, az ízlésesen megterített asztalok több helyiséget is elfoglaltak és roskadoztak a házi készítésű süteményes tálak, s gondos kezek által készített szendvicsek alatt. Valójában csak előételként szolgáltak, mivel finom bográcsgulyást mertek ebédre a tányérokba.