Pál Feri elárulta a változás kulcsát a gárdonyi közönségnek (képgalériával)

- Én valóban egy katolikus pap vagyok, 26 éve szenteltek - de most nem ezen az alapon érkeztem. Mentálhigiénés szakemberként jöttem. Én tudom, hogy ti tudjátok, ez mit jelent: testi, lelki, szociális kapcsolati intézményi egészség – ez a másik szakterületem. Egész konkrétan ez azt jelenti, hogy 2000-ben – 21 éve - kezdtem el tanítani Budapesten, az orvosi egyetemen. Ott a Mentálhigiéniai Intézet keretében képezzük a mentálhigiénés szakembereket, továbbképezzük a lelki gondozókat. Tanítok a családi és szociális master szakokon és a családtudományi képzésen – mesélt szakmai hátteréről Pál Feri atya, a szombat esti KultFészek vendége a gárdonyi közönségnek a Csuka Csarnokban.

Már ebből a szempontból is izgalmas előadásnak ígérkezett a Velencei-tavi Sportért és Kultúráért Egyesület „Fordulat – a változás kulcsa” című estje. Vajon hogyan nyilvánul meg a „világi” élet ügyes-bajos dolgairól egy katolikus pap? Persze aki ismeri, követi, tudja, hogy a családi, férfi-nő kapcsolatok dinamikájában éleslátása páratlan. De teljesen új, mondhatni „zöldfülű” hallgatóságként is érdemes igazán figyelni rá. És persze nem is nehéz: színpadi jelenléte legalább olyan magával ragadó, mint közérthető, „világias” stílusa s nem mellesleg megnyerő humora.  

A kép bal alsó ikonjára kattintva további képek érhetőek el

S mivel ezúttal mentálhigiénés szakemberként érkezett, megígérte, sőt mi több, hangsúlyozta: „éppen ezért nem leszek túlságosan papos!” A változás, innováció, fejlődés, növekedés, újdonságok soráról szólni azonban az embereknek nem könnyű – merthogy az ember lelke, ha egészséges, nem lelkesedik túlságosan a változás iránt – szögezte le az előadó.

– Az emberi természet már csak olyan, hogy a változás legalapvetőbb motívuma: az ismerősből az ismeretlenbe menni. Valami szokásosból a szokatlanba – vagyis ha ezt a folyamatot természetes módon negatív érzések kísérik, az normális. Megjelenik a szorongás, a bizonytalanság, az aggodalom, a feszültség – mutatott rá Pál Feri, aki előadásában arra tett kísérletet, hogy elmesélje közönségének, hogyan tudunk jól változni, hogyan tudjuk ezt úgy megtenni, hogy ne csak a negatív érzések kísérjenek, hanem valami jó jöjjön ki belőle. 

Kutatások által alátámasztott gondolkodási struktúrákat mutatott be, humoros, ismerős és olykor szívszorító történeteken keresztül, mégis úgy, hogy azokból mindenki magához vehesse a számára szükséges üzeneteket. Persze Pál Feri is tudja pontosan, hogy a változás „magyar módra” milyen: „Oldjuk meg okosba’!” – Vagyis minden forduljon jóra, de nekem ne kelljen változni! Néha persze az élet annyira kegyes hozzánk, hogy magunktól megváltozunk. Néha azonban nem ilyen könnyű, de felismerjük: itt az idő, itt a helyzet! Máskor, kicsit még nehezebb: valami jót el kell engedni hozzá… Ezért érdemes megkülönböztetnünk, hogy most változtatnunk kell vagy megváltozni…