Mert jó tartozni valahova – újra együtt ünnepelt Sáregres

A karácsonyi programot – Albertné Tiringer Mária polgármester – nyitotta meg. Köszöntőjében az elmúlt év megpróbáltatásairól és a találkozások fontosságáról beszélt. Felidézte, hogy a magunk mögött hagyott esztendőkben a világjárvány miatt sajnos nem tudták megtartani a meghitt eseményt, idén azonban nagy öröm, hogy újra együtt ünnepelhet a községük – ezekkel a gondolatokkal kívánt szeretetteljes és békés karácsonyi ünnepeket a résztvevőknek a faluvezető.

Mindemellett kézműves foglalkozásokkal és adventi vásárral készültek a szervezők. Az esemény megkoronázásaként pedig kicsik és nagyok együtt díszíthették fel a falu karácsonyfáját és kapcsolhatták fel sötétedéskor az ünnepi fényeket. Érzelmes pillanat volt, ami melegséggel töltötte el a szíveket és ha csak néhány percre is, de a rohanó világ megállt egy pillanatra. A feldíszített, teljes pompájában álló karácsonyfában gyönyörködve óhatatlanul eszembe jutott – nyilván nem voltam ezzel egyedül –a gyerekkoromból oly sokszor, már-már unalomig lejátszott dal egyik strófája: „Kis karácsony, nagy karácsony, / Kisült-e már a kalácsom? / Ha kisült már, ide véle, / Hadd egyem meg melegébe."

A megható pillanatokat követően lassan szedtem a sátorfámat, s csendben, békével a szívemben útra keltem, addig a sáregresiek folytatták meghitt falukarácsonyukat, baráti beszélgetéseiket. És ki tudja, talán még most is ott vannak és élvezik a személyes találkozások semmihez sem fogható érzését, amikor az ember azt érzi, otthonra lelt és tartozik valahová.