Fél évszázada hordja a küldeményeket a fehérvári postás

Róth Ferenc – akit a munkahelyén mindenki csak Ferikének szólít – 50 éve hordja ki a küldeményeket „rendíthetetlenül” Székesfehérváron. 1973-ban, 16 évesen állt be kézbesítőnek a Magyar Postához. Nem nehéz kiszámolni, hogy Ferenc most 66 éves és valóban rendíthetetlen. Ha az ötven év alatt letekert kilométereket összeadnánk, félelmetes szám jönne ki, így kijelenthetjük, Ferenc a Magyar Posta székesfehérvári sportolója.

– 16 évesen kezdtem a Magyar Postánál dolgozni és azóta itt vagyok a Székesfehérvár kettőnél. Öreghegyen kezdtem, ott voltam, amíg be nem vonultam katonának 1979-ben. Amikor leszereltem 1981-ben, akkor kikerültem Kisfaludra néhány hónapra – mesél a kezdetről Ferenc.

A kisfaludi kiruccanás után Maroshegyre került és 42 éve járja az utcákat ezen a helyen. Mindenkit ismer és őt is mindenki ismeri. Amikor arról kérdezem, hogyan nem lehet megunni valamit 50 év alatt, azt mondja sose tudná: kint az utcán szabad igazán az élet. Jönnek az emberek, barátkoznak, beszélgetnek. Ez az ő maroshegyi klubja. Ismeri a családi gondokat, bajokat, amiknek ő a titokmestere. És ez hat mindenkire.

– Az emberek szeretete, és ahogyan az emberek bánnak velem az utcán, az semmihez sem hasonlítható. Olyan erőt adnak, hogy az hihetetlen. Volt egy stroke-om két éve és ők segítenek át rajta. Három hónap alatt sikerült leküzdenem és jöttem vissza dolgozni.

Minden nap hívták, érdeklődtek utána, elmondták, mennyire várják vissza.

Az emberek ilyen sokat képesek jelenteni. Így már érthető, miért olyan nehéz abbahagyni ezt a hívatást.

Persze nem hagyhatom ki a legfontosabb kérdést: hogy áll a kutyákkal? Azonnal elneveti magát, mert kiderül, munkája mellett évek óta németjuhász kutyákat tenyészt. Az ötven év alatt összesen csupán háromszor harapta meg kutya munkavégzés közben. Azt mondja, igaz az a mondás, hogy nem szeretik a kutyák a postásokat, de sok olyan ebbel találkozott, aki imádta és várta nap nap után.

Legkellemesebb emlékének azt tartja, amikor Maroshegyre került, gyest vitt egy  mamának, majd a lányának, sőt még az unokájának is. Három generációt is végigkísért. A legkellemetlenebb élményben pedig akkor volt része, amikor télen gyalog kellett kihordania a küldeményeket és elvágódott a jeges úton, de szerencsére nem történt komolyabb baj.

Ma a régi munkatársak jöttek megünnepelni a Magyar Postánál eltöltött ötven évet. Van köztük olyan kolléga is, aki már akkor a postánál dolgozott, amikor Ferenc ide került. Természetesen már ők is rég nyugdíjasok, de a hívó szóra azonnal igent mondtak.

Ferenc nyugdíjasként még mindig dolgozik és ahogy mondja, amíg egészsége engedi, addig postás marad. Meggyőződése, hogy nem szabad leállni, mert az nem vezet jóra.