Már tíz túlélőt talált a Rescue24 mentőcsapat! (videó, frissítve)

– Ezért indultunk el, ez a legfontosabb, de a munka nem a konkrét mentésnél kezdődött el – mondta Gál Dávid, a segélyszervezet ügyvezető igazgatója. – Figyeltük a híreket, hogy milyen mértékben emelkednek az adatok és ezek alapján láttuk, hogy készültségbe kell helyezni a mentőcsapatot, aztán Törökország nemzetközi segítséget kért. Ez azért fontos, mert nem lehet olyan országba utazni, amelyik ezt a segítséget nem kéri, vagy nem fogadja el.  

Korábban a szervezet mentőcsapata 1999-ben és 2001-ben már járt az országban az akkori földmozgások után, és akkor is sikerült túlélőt találniuk. A mentők Fejér vármegyei tagjai, Pavelcze László parancsnok irányítása mellett azonnal öltözködtek, és csomagolták a felszerelést a pákozdi logisztikai központban.  

–  Végül azt kérték, a mentőcsapat menjen minél hamarabb, mert nagyon sok a romok alatt rekedt ember és minden segítségre szükség van – folytatta Gál Dávid, aki maga is ott volt korábban Pakisztánban, vagy éppen a Fülöp-szigeteket, amikor menteni kellett egy természeti katasztrófa után a túlélőket. – Néhány óra múlva már a repülőgépen ült a HUBA Rescue24 Tűzoltó és Kutató-Mentő Nemzetközi Csoport, hiszen ilyenkor az első időszak rettenetes versenyfutás az idővel. Öt-hét napig marad esély a túlélésre, ebben az időszakban kell a legintenzívebben dolgozni, ekkor van szükség a hét kutyára, akiket magunkkal vittünk, a technikai felszerelésre és műszakiakra, akik le tudják vágni a romokat a túlélőkről.  

Hideg van, nehezek a körülmények, az egészségügyi személyzet a két orvossal, valamint Klupács Péter tapasztalt székesfehérvári mentővel nem csak a túlélők ellátásában segédkezik, de szükség esetén ellátja a mentőcsapat tagjait is, akik veszélyes helyeken teszik a dolgukat. Sok lehet a zúzódás, a felületi sérülés ilyenkor, majd később a felső légúti betegségek következnek.  

– Az elsődleges irányítás a nemzeti katasztrófavédelemé és a hadseregé, minket is ők fogadtak, majd általában néhány hét után veszik át a koordinációt az ENSZ szervezetei. A mi mentőcsapatunk már harmadszorra indult Törökországba, ezért azonnal fel tudtuk venni a török szakemberekkel a kapcsolatot, hiszen szoros a szakmai összefogás. A hét kutyánk négyórás váltásokban dolgozik, nekik gyakrabban kell pihenniük, mint az embereknek, de egészen rendkívüli képességeik vannak. Az emberek pedig 24 órában küzdenek az elemekkel, a csapat önellátó, mindent, az élelmezést és a néhány órás pihenést is meg kell oldani. Az adrenalin az, ami felül tudja emelni az embert azon a sokkon, amit az esetleges látvány okoz, ilyenkor nincs idő a munkán kívül másra. A történtek lelki feldolgozása legfeljebb majd hazafelé, a repülőgépen kezdődhet el. De a mentőcsapat tagjai mind rendkívül tapasztaltak, olyanok, akik Magyarországon is ilyen, vagy hasonló munkát végeznek, kipróbálatlan személyeket nem viszünk magunkkal.