Alcsút az uradalmi hálózat közepén (5.)

Az ifjú Alexandra Pavlovna udvari papja, a nagy műveltségű és világlátott Szamborszkij pópa angol szakkönyveket szerzett és küldött Festeticsnek. A kapcsolatot a nádor keszthelyi látogatása koronázta meg 1801 augusztusában. Ez egyben a királyi család érdeklődését is mutatta, s ezzel Festetics iskolájának elfogadottságát nagyban növelte. A látogatás emlékére verette Festetics az első Georgicon érmet, amelyen azt a jelenetet ábrázolták, ahogyan a nádor – megfogva az eke szarvát – szántásával mintegy megnyitotta a tangazdaságot. Római tógában szántott a nádor két ökörrel, taligás ekével. Ez még látszott az érmen, az azonban már nem, hogy segítői is az ünnepélyességet jelezték: az ostort Szapáry főudvarmester tartotta, az ökröket pedig Festetics vezette. Nagy híre lett a nádor ünnepélyes szántásának, de talán még fontosabb volt az, hogy magyarul írt az intézet emlékkönyvébe. 
Ámulattal szemlélték 
Az 1840-ben Alcsútra látogató szakemberek meggyőződhettek a nádor ekék iránti kiemelt érdeklődéséről. Különösen pártolta a gyári vasekék használatát, belátta ugyanis, hogy azok mind az emberek, mind az igavonó állatok munkáját kímélik, s így az idővel is egyre takarékosabban bánhatnak. A bizottság ámulattal szemlélte a göböljárási pusztán felhalmozott eszközgyűjteményt: a bemutatott 48 eszköz között 21 különféle eke volt, melyeket a maguk idejében használtak is Alcsúton.A gazdasági egyesület küldötteinek 1840-es látogatására az alcsúti gazdaságot már új alapokra helyezték: 1825 óta a fejlesztés irányait kijelölték, az uradalom majorjainak kiépítése folyamatban volt, de még nem fejeződött be. 
Leghíresebb birtok 
Alcsút viszont, ilyen készültségben is a leghíresebb nádori birtokká vált, az összes nádori uradalmak viszonyítási pontja lett. Pedig láttuk, hogy időrendben Tiszaszentmiklós és Kisjenő is megelőzte. A két uradalom kiépítését azonban akadályozta a vízrendezés hatalmas költsége és elhúzódása, sőt a Torontál vármegyei uradalmat emiatt nem is fejlesztették tovább. A terület nagy része tartós bérletben maradt, itt volt a legkevesebb major- erő, lényegében külterjes gazdálkodást tartottak fenn. (Ebben az állapotban a 19. század végén eladták a bérleteseknek.) Kisjenőn viszont a hatalmas befektetést igénylő vízrendezés függvényében elkezdődött a modernizált uradalmi gazdálkodás. Először az 1810-es évek végén a Kisjenő körüli területeken, majd az 1820-as évektől egyre több területet a gazdasághoz csatolva lényegében az Arad vármegyei részen folyt a majorok kialakítása. Ennek a résznek húzóágazata az állattartás és tenyésztés lett: leghíresebb terméke a magyar gulyamarha- és a mangalica-tenyészállat volt. Az uradalom területéhez tartozó bánkúti részt József Antal főherceg idején még bérletbe adták. Jelentőségét azonban fél évszázaddal később mérték fel, mi is ezért ismerjük. A bánkúti részt növénytermesztésre állították be a század végére, nevét világszerte ismertté tette a nemesített Bánkúti búza (és még számos ipari növény). A 20. századra fő profilja a növénynemesítés lett. Igazi jelentőségét az adja, hogy a trianoni döntés nyomán Bánkút továbbra is Magyarországhoz tartozik (ma Medgyesegyháza része, Békés vármegye), a határvonalon kívül maradt azonban Kisjenő (ma Románia). Kisjenő és a később vásárolt felvidéki kistapolcsányi vadtenyésztő uradalom elvesztése József nádor unokájának, József Ágost főhercegnek volt óriási veszteség, említése azonban azért is fontos, hogy lássuk: a Trianonban hozott gonosz határozat mindenkinek kárára volt. 
Alcsút hírnevét kastélya és parkja jócskán segítette: kialakítása minden fázisában vonzotta a látogatókat, akik már szinte semmit sem láttak abból, hogy milyen nagy jelentőségű munkákkal kezdődött a fejlesztés. 
A nádori akaratból 1820–1827 között épült, végső formáját Pollack Mihály terveivel elnyerő kastély és az angolpark kialakítását jelentős terepmunkák előzték meg. Hegyet-völgyet megmozgattak azért, hogy a korszak kívánalmai szerint beépítsék a tájba, azaz a látványba magát a kastélyt, sőt azt tehessék az egész tájkép központjává. Jól előkészítve a rendezést, a Váli- és az Acsai-víz által kijelölt magaslaton alakították ki a kastély mesterséges dombját, a felduzzasztott vizekből pedig tavat és vizes, hidakon megközelíthető ligeteket hoztak létre. Klette Károly, a nádor gyermekeinek rajztanára a helyszín 1830-as évekbeli megörökítésével az egész táj átalakítását bizonyította. 
A tekintet odavándorolt 
A koncepció tulajdonképpen a tájképi kert lényegéből fakad: fontos eleme volt a messziről jövők számára a rálátás, illetve a magaslati pontokból való kilátás. Ez Alcsút esetében mintaszerűen sikerült: bárhonnan érkezett a vendég, tekintete a magaslaton elhelyezett kastély timpanonos portikuszára szegeződött, ám a főbejáratához vezető út az épület ellentétes, U alakú udvarára futott. Ide csatlakozott az uradalom gazdaságai felől is az útrendszer. 
A földrajzi adottságokat figyelembe vevő tudatos és célirányos tájrendezés következményeként mind az angolpark, mind a gazdaság, mind pedig az ezekkel párhuzamosan megújított Csáplári erdő egyetlen kompozícióba olvadt, amelynek középpontjában épült a kastély. A kastélyból kitekintve a kert, az erdő útjairól pedig a nagytáj látványa bontakozott ki. Az egykori leírások megőrizték, hogy József nádor kedvenc pihenőhelye a szőlős gloriett-nél, az István-halom fenyőfoltjánál volt, erdei sétáinak végpontja a Csáplári erdő fő útjainak vége volt, hiszen mindegyikről a nagytáj más szelete nyílott ki. Hunfalvy János 1856-ben le is írta ezeket: „A legmagasb helyről hat átvágat mentében szép kilátás esik Alcsúth, Doboz, Tabajd, Felcsúth, Boglár és Csákvár helységekre.” 

Koncentrikus körben 
A földmunkák a kastély helyének kialakítása után is folytak. Az alapkövet 1820-ban helyezték el. Az uradalom területét 1825-től a létrehozandó gazdaság számára alakították át. Az új térbeli felosztás belső, a kastély udvarához vezetett útrendszerre épült, s ennek pontjain nagyjából koncentrikus körben mérték ki a majorok területét. Először természetesen a régi acsai Belmajor mellett hozták létre az Újmajort, egyelőre tisztán birkásmajorként. Hatvanpusztát is 1825-ben mérték ki, s itt teljesen új, mintaszerűen elrendezett gazdaságot alakítottak ki (néhány épületének nyoma ma is látható). Két éven belül készen lett a hatvani területből leválasztott Máriavölgyi major központjában a mára szépen felújított egykori „tehénpalota” (védett műemlék). 1835-től rendezték a többi major területét: innen vált le még a nádor idejében Göböljárás, Bányavölgy, majd Vértszentgyörgy gazdasága. Az útrendszer kialakításával, illetve a csodált park létrehozásával függ össze az egész terület fásításának programja. A fásítás a korszak központi kérdése volt, József nádor terveiben ezt összekapcsolta gazdasági és szépészeti szemponttal is. A szigorú tervek szerint kialakuló utakat eleve fasorokkal szegélyezték. Platánsorról, nyárfasorról, feketedió- sorról és a mezőkön elhelyezett facsoportokról szólnak a leírások (ezek részben még láthatók),. A gazdaság ezeket a szél elleni védelem miatt, valamint a szerszámfa és tűzifa biztosítása miatt becsülte. A telepítendő fákat híressé váló faiskolában nevelték, innen jutott csemete a Margitszigetre és más pesti parkokba is. 
Vidékünkön újdonságként hatott a gyümölcsösök (Acsán, Vértpusztán és Máriavögyben) és az acsai rajnavidéki szőlők telepítése. A Csáplári erdő ifjítását hosszú, pagonyonkénti irtással és ültetéssel (az ortolási rendszerrel) oldották meg. 
Jelentős gyűjtemény 
József nádor igazi botanikusként fordult a parkbeli fák telepítése felé: idegen fajok behozatala, telepítése és gondozása egyaránt botanikai feladatot jelentett számára, igazi növényhonosítóvá vált. Kedvelt fája, a platán telepítése kapcsán az Itáliából hozott első csemeték saját kezű ültetése, vagy a magról ültetett libanoni cédrusé az irodalom kedvenc toposza. Mind az alcsúti, mind pedig a margitszigeti kert kapcsán szólhatunk sok más mellett, a tulipánfa, a japán akác, az amerikai kőris, vagy például a fekete dió megtelepítéséről. Figyelemre méltó gyűjteményeket alakított ki fenyőkből, hársból, nyírből, platánból, tölgyből, berkenyéből, vagy rózsákból is. Nem csupán a növényhonosítás miatt, hanem a gyűjteményes kert létrehozása miatt is nagy jelentőségű az a dendrológiai gyűjtemény, amely ma, a rekonstrukciós folyamat közben is alkalmas József nádor botanikai teljesítményének megbecsülésére. Elképzeléseit Tost Károly 43 évig, jelentős kertészeti személyzet élén valósította meg. Ebben a korszakban épült a régi narancsház és hat kisebb üvegház a teleltetés és a hajtatás céljaira. 
Az egykori látogatók leírásai csodájára jártak mindannak, ami Alcsúton megvalósult. Vahot Imrét 1845-ben a Regélő hasábjain a mezőgazdasági művelésben is főképpen a célszerűen kialakított rendezett fasorok, allék, a gyümölcsfaiskolák és a sorfák ezrei, a rózsafákkal beültetett szépen nyírt domb és a sűrű erdő lelkesítette. 
Fontos megállapítást tett egy 1868-as újságcikk: „…Alcsúton a szép össze van kötve a hasznossal és czélszerűvel. Kastély, kert és külgazdaság és ennek fajai, mind erről tesznek tanuságot.”