A húsvét az új élet, az új kezdet ünnepe is

2023.04.06. 17:30

Spányi Antal: Nem hiszem, hogy a templomokba tömegek tódulnak, de azt hiszem, hogy a lelkek Istenhez közelebb kerülnek (videó)

Hamarosan elérkezünk a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepkörének kicsúcsosodásához. A húsvét üzenetéről és arról beszélgettünk Spányi Antal megyés püspökkel, miként találhatja meg, hogyan követheti Jézust egy XXI. századi ember.

Baráth Eszter

Spányi Antal: A püspöknek még inkább oda kell adnia az életét Istennek

Fotó: Fehér Gábor / FMH

Sokszor csak a közhelyek, illetve az ünnep „világi része”, a sonka és a tojáskeresés jut eszébe húsvét közeledtekor azoknak, akik eltávolodtak Istentől. Mit jelent valójában ez az ünnep?

A húsvét Jézus feltámadásának az ünnepe, a keresztény világ legszentebb eseménye. Azt ünnepeljük, hogy beteljesült a megváltásunk, Jézus a kereszthalálban elvette a mi bűneinket. A kereszten meghalt, de Isten őt igazolta és harmadnapon föltámasztotta. Ez az új élet a húsvét ünnepe. A hívők mellett a húsvét azoknak az életéhez is hozzátartozik, akik nem élnek hitben. Az ünnepre való készülődés ideje azt mutatja meg minden embernek, hogy van új élet, új lehetőség, amire mindenki meg van hívva! De a döntés az egyénen múlik. Isten kinyújtja a kezét minden egyes ember felé: itt a kezem, ha akarsz, kössünk szövetséget, ha akarod, részese lehetsz az életemnek, ha akarod, tied lesz a húsvét öröme és békéje. Persze nem könnyű ezt az életet befogadni, nem könnyű a húsvétot igazán mély hitben megélni és megtapasztalni. A legfontosabb lépés az első, amit megteszek Isten felé azzal, hogy próbálom az életemet rendbe tenni, a lelkiismeretemre hallgatni, amely figyelmeztet egyszerűen mondva arra, hogy „tedd a jót és kerüld a rosszat”. Ha az ember megpróbál erre hallgatni, eszerint cselekedni, akkor megtette az első lépést az Isten felé. Minden ember élete kötődik Istenhez, de tudatosan kell mellette döntenünk, hogy be is engedjük, hogy szövetségre tudjunk lépni. Akkor biztosan egy új életet kezdhet az ember, amit az apostolok is elkezdtek, ami aztán kicsúcsosodott abban, hogy az ő tanúságtételük által a világon elterjed a kereszténység. Így vagy úgy, de valójában mindenhol ott van a hit az emberekben. Ha nem csak az ünnep előtti teendőket tartjuk számon, hanem belülről is megpróbálunk ráhangolódni, pusztán akár arra, hogy együtt lehet a család, akkor eszünkbe jut, hogy mit is ünneplünk. Ha ezen elgondolkodunk, megtettük az első lépést Isten felé. Remélem, hogy ennek az esztendőnek a húsvétjában sokan rátalálnak Istenre, remélem, hogy a lelkükben találkoznak Istennel!

A mögöttünk lévő és a jelenleg is tartó nehéz időszak következtében idén jobban megérthetik, megérezhetik a húsvét jelentőségét az emberek?

Megtapasztaltuk, hogy az emberi élet mennyire veszélyeztetett. Nemcsak abban a vonatkozásban, hogy egy pandémia, egy háború, egy földrengés megtizedel bennünket, hanem úgy is, hogy ki vagyunk szolgáltatva önmagunknak, egymásnak, a természetnek. Ezekben az egzisztenciális határhelyzetekben az ember óhatatlanul is Isten felé fordul. Az Isten szeretete mindenki számára elérhető közelségben van, mint egy letett ajándék, amit az embernek meg kell találnia. A bajban mindig közelebb van az Isten, a nehézségben mindig Isten szeretetét és erejét várjuk, hogy segítsen túllendülni. Ettől még nem hiszem, hogy a templomokba tömegek tódulnak majd, de azt hiszem, hogy a lelkek Istenhez közelebb kerülnek.

Az emberek között éli mindennapjait. Mit tapasztal, mire van szüksége ma leginkább az embereknek? Hívőknek és nem hívőknek egyaránt.

Az emberek félnek, hogy mit hoz a jövő, hiszen annyi megrázó élményben volt részünk. És az emberekben van egyfajta bizonytalanság: mit is mondhatok, hogy ne bántsak meg senkit? Mi az, ami elfogadható lesz, hogy ne süssék rám a bélyeget, hogy intoleráns vagyok, hogy nem fogadom el a másikat? Nézzük a politikai állításokat, például Magyarország helyzetét Európában. Látjuk azokat a hazugságokat, miszerint itt nem mondhatja ki az ember a véleményét, vagy hogy bennünket a sarokba szorítva tart egy rettenetes erő és félelemben élünk. Azt szeretném, hogy az emberekben legyen remény, hit, békesség. Hogy találjanak belső magabiztosságra, önazonosságra, hogy önmaguk tudják, mi a jó. Nem arra van szükség tehát, hogy valaki „kívülről” megmondja, mi a helyes. Hiszen az Isten megmondja: beleültette a választ az ember szívébe. Fontos felismerni, hogy nem kell félni, aggodalmaskodni, mert Isten gondoskodik rólunk. Nagyon nagy élmény ezt a gondoskodó szeretetet megtapasztalni! Az egyháznak, a hívő embereknek nagy szerepe van abban, hogy tanúbizonyságot tegyen az Isten tenyerén való életről. Persze, ez nem azt jelenti, hogy semmi baj nem érheti az embert, de nem kell aggodalmaskodni, mert Istenben örök élet vár!

Nagycsütörtökön – ha lehet így fogalmazni – az apostolok magára hagyták Jézust. Ha ők akkor így tettek, hogyan tudja ma egy XXI. századi ember megtalálni, követni Jézust?

Az apostoloknak egyszerre volt könnyű és nehéz is a dolguk. Ők benne éltek egy adott korban, volt egy tudásuk, tapasztalatuk, ami elsősorban az Ószövetség világából eredt. Eljött Jézus, aki hozott egy új világot, egy új szövetséget Isten és ember között, amelyben az Isten azt mondta, az embereket nemcsak jutalmazza vagy bünteti, hanem mindenkit gyermekeként szeret. Az Isten gyermekeivé váltunk. Ezt az apostoloknak is meg kellett tapasztalniuk, végig kellett járniuk egy emberi utat, az egész gondolkodásmódjukat át kellett strukturálniuk, hogy igazán Jézusra hangolódva éljenek. Nekünk sem megy ez másként. Az egyház azt mondja a hívő embereknek, hogy imádkozzatok, elmélkedjetek és cselekedjetek úgy, ahogy azt a lelkiismeretetek diktálja. Az imádság tulajdonképpen az odahallgatás művészete, az Istenre hallgatás. Persze egy ideig tanulni, gyakorolni kell az Istennel való beszédet is. Elmélkedni kell azon, hogy hogyan tudja beépíteni az ember az életébe azt, amit Isten neki mondott. Tehát elmélkedj, gondolkodj és tégy jót. Ez az az út, amit az apostolok is végigjártak és amit nekünk is végig kell járnunk. Nincs szabad jegy eljutni a célhoz, haladni kell.

Lehet erőltetni önmagunkban ezt az utat, ezt a döntést, vagy mindig magától kell jönnie, nekünk pedig észre kell vennünk?

Néha az embernek része van egy olyan élményben, mintha egy villám hasított volna a sötét éjszakába és egyszerre minden világos lesz. Aztán újra elsötétül, de az ember már tudja, mi van előtte, mert egy pillanatra tisztán látta. De olyan is van, hogy hosszú utat jár be az ember, és a döntést minden nap meg kell hoznia. Nem az erőfeszítésünk jutalma mindez, hanem inkább a hűségünk jutalma. Egy gyermek lehet bármilyen tehetséges, ha nem szorgalmas, akkor el fog veszni, azt építeni, gyakorolni kell. Az Isten felé vezető út is egy ilyen folytonos törekvés. Éppen az a titka, hogy minden nap újra kell kezdeni. A családtagok is minden reggel újra szeretik, elfogadják egymást.

Engedje meg, hogy beszélgetésünk végén kicsit elkanyarodjunk a húsvéttól, hiszen 25 évvel ezelőtt szentelték püspökké. Ez a 25 év rengeteg munkával telt. Van valami, amit visszatekintve másként csinálna?

Ez egy nehéz kérdés, mert az ember tapasztalatokat szerezve, végiggondolva a lehetőségeket természetesen máshogy látja a korábbi döntéseit. Ebben a huszonöt esztendőben megpróbáltam azt tenni, amit az egyház tőlem kért. A püspöknek még inkább oda kell adnia az életét az Istennek, és ez nem abban mutatkozik meg, hogy elzárkózik a világtól. Éppen ellenkezőleg, benne van a világban. A világnak kovászává akar válni, világító jel lenni, a romlástól megóvó sóvá lenni. Krisztus üzenetét, szeretetét akarja vinni szerte a világban. Biztosan nem mindig sikerült ezt azzal a szeretettel, türelemmel, megértéssel, vagy akár nyitottsággal tennem, ahogyan szerettem volna. De azt gondolom, ez az emberi fejlődés útja. Nem tehetem azt, amit tizenöt évvel ezelőtt tettem, mert már más vagyok, sok tapasztalatom van, sok kudarcom és máshogy látom a világot. A világ is megváltozott, nem láthatom azt, amit ezelőtt tizenöt vagy huszonöt évvel ezelőtt láttam. Sokszor dönteni kell, hogy csendben imádkozzak, vagy menjek az emberek közé, vonulja vissza és elmélkedjek, vagy látogassak iskolákat, betegeket, papok közé, templomi közösségekbe menjek. Ezeket a dilemmákat az ember sokszor megszenvedi, de jó dolog, ha az ember azt is látja, nincs kijavíthatatlan rossz döntés. Isten ad alkalmat, hogy kijavítsuk, korrigáljuk, ami esetleg nem sikerült, és lehet újra és újra kezdeni. A húsvét ennek az újrakezdésnek, az új életnek is az ünnepe. Kívánom minnyájuknak és magamnak is, hogy ez az új élet egyre inkább legyen bennünk, ez adjon reményt örömet, boldogságot, békét a mi szívünknek, azon keresztül a környezetünknek is, és így lassan az egész világot ölelje körül Krisztus békéje és a föltámadt Krisztus ereje.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában