Egy különös, föld alatt élő lényt találtak Enyingen

A legenda…

...szerint a wakumbi az enyingi csatornákban él. Úgy hallottuk, és az Unciklopédián megjelent igen részletes adatok is alátámasztják: a wakumbi nem más, mint egy „óriási csúszómászó hüllőizé”. Ámbár az sem kizárt, hogy egy, a környékre tévedt chupacabrautód, amely a későbbiekben hüllőkkel párosodott. 

A wakumbilegenda egy lehetséges változata szerint 1988 nyarán, pontosan 23 óra 53 perckor – vagy valamivel később – hördült fel a félelmetes hang a településen. Ezt erős csörömpölés követte – megbízható forrás szerint sehol sem dőlt le a kredenc –, majd a 64-es úton a zaj áttért a mellékutcákba. A félelmetes hangok az egész várost megzavarták.

Amit láttak, többé nem felejtették

Virradatkor pillantották meg a helyiek az éjszaka történt mészárlás nyomait. A településen mindenhol elhullott állatok teteme hevert. Az enyingiek kisebb – hétfős – csapattal nyomok után kutattak. Átnézték az erdőt, de csak a véres nyomokat találták. Mivel a rendőrség nem talált semmit, a Nemzetközi Paranormális Kutatóintézettől kértek segítséget, de ők sem jártak sikerrel. A lényt a helyiek nevezték el wakumbinak, és még évekig emlegették, főleg akkor, amikor „kifogytak a pletykákból”. 

Az Unciklopédia feljegyzése szerint évek óta nem észlelték a wakumbi jelenlétét, amikor 1997-ben ismét lecsapott Enying­re. Ekkor egy edzésről hazatartó fiút támadott meg. A fiatal vörös szemű, kígyóbőrű, ámde szőrös, kenguruszerű lényt írt le. Azt állította, hogy egy fa mögül ugrott elő, megharapta őt, majd eltűnt.

A szörny

A wakumbi a föld alatt él a maga által ásott csatornarendszerekben – és ás még ma is. Ez akkor derült ki, amikor a 21. század végén elindult a csatornahálózat kiépítése a városban. A szakemberek a munkálatok során több méter magas alagút­rendszerre bukkantak. Ezt természetesen nem hozták nyilvánosságra, hogy a lakosságot megkíméljék a rettegéstől. Az alagutakban lábnyomokat és szőrmaradványokat is találtak, ezek elemzése máig nem zárult le – írja az Unciklopédia. 

A lény rejtőzködő életmódját mi sem mutatja jobban, mint hogy nyomát oknyomozó újságírók is követték a legutolsó eset után, de még nekik sem sikerült megtalálniuk. 

Tudósok a Wakumbiról

A biológusok a wakumbit a chupacabra alfajként azonosították, emlős-hüllő hibridnek tartják. A kutatók állítják, hogy nagy részben ragadozó életmódot folytat, de növényeket is fogyaszt, a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) és a boldogasszony papucsa (Cyp­ripedium calceolus) a kedvence, amelyeket dekorációként is hasznosít, bár a feljegyzések szerint közel sem olyan esztétikai érzékkel, mint az ember. 

Az ufológus meg van győződve a wakumbi földönkívü­liségéről. Állítja, a Szíriusz naprendszerében keringő bolygóról származik. Vélhetően egy invázió előőrse az enyingi populáció. 

A Wakumbival suttogó

Az Unciklopédián fellelhető írásból azt is megtudjuk, hogy a wakumbinak egyetlen természetes ellensége van: a wakumbivadász, azaz Szabó Márk. A szakember betanított wakumbival járja a fertőzött területeket, sőt földrengéseknél a túlélők megtalálásában is segít. A híres wakumbivadász több néven is ismeretes, úgymint: wakumbikkal suttogó vagy wakumbiember. Nemcsak háziasítja a wakumbit, de alfajokkal is kísérletezik, így sikerült már kitenyésztenie a vakvezető wakumbit, a szánhúzó wakumbit és természetesen a vadászó wakumbit. 

Annyit tudunk még, hogy 2022-re katonákat toborzott a híres wakumbivadász, mert egy jósnő azt sugallta, hogy a wakumbik elhozzák a világvégét. 

Amennyiben wakumbivadászra lenne szüksége, kiáltsa: wakumbivadász! 

(S ne feledjék: ma április elseje, bolondok napja van!)