Dani bácsi most lenne 100 éves (videó)

Molnár Dániel Makón született 1923. május 26-án: ő maga úgy mondta, alacsony, amolyan kun-magyar kölyökként látta meg a napvilágot. A nagyapja tanyáján libát és kacsát őrzött, amikor meglátta a repülőgépet, amelyik a kék égre egy cipőpaszta reklámját rajzolta ki a füstölővel. Nem aludt egész éjjel, s kora reggel, miután kihajtotta a szárnyasokat, hosszú órákat gyalogolva megkereste a pilótát. Azon mód mezítlábasan kihúzta magát és bemutatkozott Kaszala Károlynak, aki a Nagy Háborúban kilenc légi győzelmet aratott, majd a világégés után kétszer is műrepülő világbajnoki címet szerzett.

Idővel a fiú, aki életét a repülés álmának szentelte, férfivá cseperedett. Benne voltunk a második világháborúban, 1944-et írtunk, erőltetett menetben folyt Algyőn a kiképzés: ő is megtanult repülni, egyike lett a legjobbaknak. December 20-án háromszázötven társával már Szentkirályszabadján volt, mert oda telepítették Kassáról a repülőakadémiát. Ott folytatódott tovább a kiképzés, ám mire felszállhattak volna, az orosz már dúlta az országot. Őt is Németországba irányították, egyike lett volna azoknak, akik a Messerschmitt-262-essel, az első sugárhajtású géppel próbálta volna meg a lehetetlent, megállítani az iszonyú túlerőben, terrorbombázásra érkező amerikai és angol repülőerődöket. Szerencsére bevetésére már nem került sor, a háború véget ért.

Dani bácsi negyvened magával orosz hadifogságba esett, és a mai Szudéta-vidékre, egy táborba hajtották. Ötvenhatezer szerencsétlennel megosztva sorsát, hat hónapig tartották fogva. Végül 72-ről 48 kilóra lefogyva, 1945. szeptember 4-én engedték szabadon, de negyven évig repülőgép közelébe sem engedték, mert nem volt hajlandó belépni a kommunista pártba.  
Molnár Dániel 1948-ban került Székesfehérvárra, 1951 őszén megnősült. Közlekedési balesetek helyszínelését végezte, míg egy idő után eljött az ideje annak, hogy a félbeszakadt álom folytatódjék: 1984-ben ült ismét repülőgépbe, majd a székesfehérvári Albatrosz Repülő Egyesület Öreg Sasok szakosztályának 1999-ben lett a tagja: végre ilyen szempontból is hazatalált.

„Izmusoktól, politikai irányváltásoktól megmentett engem a sors. Pártonkívüli, védtelen, minden ármánnyal szembenéző magyarként, megszámlálhatatlan sorstársammal együtt hitemet, vallásomat sohasem megtagadva nézhetek vissza múltam minden percére. Nagyszerű családom, gyermekeim, vejeim, unokáim – sőt, most már dédunokáim is – életvitelükkel bizonyítják, hogy jó iránymutatást kaptak. Ők engem mindenért kárpótolnak – mondta a Fejér Megyei Hírlapnak egy vele készült interjúban. Száz éve volt, hogy Makón megszületett, de most már a fehérvári Homoksoron, az evangélikus temetőben táncoltatja az érte gyújtott mécsesek lángját, rá emlékező csendes szavunkat és a közös emlékeket a szél.