Hetven fiatal bérmálkozott Székesfehérváron (galéria)

Spányi Antal megyés püspök az ünnepen hetven fiatal részére szolgáltatta ki a bérmálkozás szentségét. A főpásztor a bérmálás szent ünnepének kezdetekor virágcsokrot kapott a székváros ifjúságától, majd homíliájának elején a bérmálkozókat, a hozzátartozókat és a hívőket köszöntötte a zsúfolásig megtelt székesegyházban.

– Valamikor magától értetődő volt, hogy a gyermeket születése után elvitték a templomba, ahol kérték a keresztség szentségét, majd elvégezte első szentgyónását, és következett a szentáldozás. Azután, amikor a gyermek már a felnőtté válás útján járt, ismét elvitték a templomba, hogy kérjék számára a bérmálkozás kegyelmét, a nagykorúság szentségét. A fiatal az oltári szentséggel megerősödve készült a házasságra, majd sokkal később – amikor megtudta, hogy eljött az ő órája, minden élő órája és elhívták hozzá a papot –, részesült a kenetben, és egyházi imádsággal telve felkészült a földi világból való távozásra – mondta homíliájában Spányi Antal. Hozzátette: ma már sokan nem járják végig ezt az utat, nem lesznek megkeresztelve, nem részesülnek oktatásban. – A világ el akarja fogadtatni velünk, hogy az istenhit kikopott az életünkből, de aztán egy betegség, vagy akár egy repülőutazás közben elszenvedett ijedtség hatására így kiálltunk fel, mindenkiből ez a sóhaj fakad fel: Istenem, segíts! És amikor megtapasztaljuk magunkban a gyengeséget, a terhet letehetjük eléje a szent gyónásban. Sokan, akik nem akarnak Istenhez méltó életet élni, tagadni próbálnak, de Isten léte a világban világos és bizonyos, hiszen minden élet Tőle van, minden lét Isten ajándéka. Aki vállalja a keresztséget, vagy kisgyermekként a szülei vállalják helyette a keresztényi életet, nevelik és tanítják, akkor az a pici gyermek, az a pici lélek Istenhez kötődik.

A megyés főpásztor szentbeszédében arra figyelmeztetett, hogy az embereket könnyen összekuszálja a mai világ, de van kihez fohászkodni. Jézusról, az evangéliumról, a prófétákról, a mártíromságról szólt a bérmálkozóknak. Aki első akar lenni, az legyen a többiek szolgája, idézte Jézus szavait.

– Legtöbbször mi kérünk az Istentől. A Szentlélekre éppen azért van szükség, hogy ne csak mi kérjünk, törekedjünk arra, ne csak kapjunk, hanem adjunk is: adjuk a saját életünket Istennek. A bérmálkozott embernek az életét kell adnia Istennek. De tanúságot csak az tud tenni, aki belülről is elrendezi az életét, és megbecsüli, amit Jézustól kapott. Kívánom, hogy éljetek egész életetekben Isten szeretetében!

A homília zárásaként Spányi Antal az idősebbekhez intézte szavait:

– Itt az ideje, hogy megújuljon az, aki sokkal régebben részesült a bérmálkozás szentségében. Nem az számít, ami mögöttünk van, hiszen bármikor kezdhetünk egy új életet. Járjunk ebben a sokszor örömtelen világban is mindig a keresztény hit útján!