Plasztik testek belsőségei

Pedig a csóka, vagy másnéven kéményseprő madár olyannyira oda tartozik, hogy legelőször ott hallottam egészen különleges hangját. Ott, a vetési varjak eget elsötétítő rajának mélyéből, ahogy reggel kirepültek a földekre, ahol a traktor ekéje nyomán gilisztára és magra vadásztak, vagy este, amikor a sötétedés elől sietve visszatértek a nyárfaligetek és a Kiserdő fáin imbolygó, hevenyészett fészkükre.

Még Csókakőn sem nagyon látta senki az elmúlt időszakban a valaha talán tömegével a vár környéki sziklák üregeiben fészkelő névadó szárnyas leszármazottjait, ám eközben Lengyelország déli részén, Csókakő testvértelepülésén, Byczyna városkában önálló csapatokat is lehetett látni és főleg hallani, ahogy a valaha szebb időket látott, vörös téglából épült vár tornyainak tetejét spirál alakban, örvény szerűen kavarogva keringték körül. Aztán pár év és most már megjelentek a megyeszékhelyen is az eső hírhozójaként is számon tartott madarak, ahol népes csapatokban vonulnak és mindenre lecsapnak, ami ehető. A varjúfélék így a csóka madár is kiválóan alkalmazkodik a körülményekhez és ennek megfelelően egészen biztosan nem fog kihalni, amíg az éttermek előtt fekete plasztikzsákból ehetik annak belsőségeit, függetlenül attól, hogy nyolc kincs mártást vagy illatos tavaszi tekercset rejt a felhasadt, fényes, fekete, fólia zsák. Szerencse, hogy az opportunista mindenevők nem csak a kínai kosztért rajonganak, így fekete csőrüket hajlandók a magyar konyhai maradék remekeibe is belemártani.