Autós üldözés 80-nal, a hetes főúton (videó)

Enying felől hajtottam a hetes főúti körforgalomba, éppen hazafelé tartottam. A körforgalomból kikanyarodva, egy határozottan oldtimernek tűnő autó mögé kerültem. A kocsi hátuljából nem tudtam megállapítani típusát, de mindenképpen keleti gyártmánynak tippeltem.

Meglepetésemre a rendszámtáblán, nemhogy az OT felirat nem szerepelt, de vadonatúj formátumú, magyar rendszám díszelgett rajta. Ez aztán az időparadoxon – gondoltam magamban. 

A rendszámtábláról szemem a hátsó ablakra vándorolt, mert kíváncsi lettem, vajon kik ülnek a múlt századi cirkálóban. A hátsó szélvédő mögül, hanyagul a kalaptartóra vetett külföldi rendszám kacsintott ki. Ezen a ponton már végleg nem értettem semmit, de ki akartam deríteni, és persze az autó is tetszett. 

Az öreg járgány diktálta a tempót

Mondhatnám, hogy követni kezdtem a régi járgányt, de valójában komolyan utána kellett iramodnom, mivel a 7-es főút bizony Siófok irányába, küzd némi kihívásokkal, de láthatólag az öreg járgánynak a sok “hepehupa”, meg sem kottyant. Siklott előttem, mint egy ladik. A jó pár évtizeddel fiatalabb harciszekeremmel, igencsak kapaszkodtam a nyolcvanas sebességnél, amit a fehérre dukkózott, keleti álom diktált előttem. 

A tartóba erősített telefonommal igyekeztem fotót készíteni a száguldó KGST verdáról, de ez egészen Szabadifürdőig nem sikerült. 

Már nem kellett sokáig üldözöm kiszemeltemet, Siófok központjába igyekezett a sofőrjével és utasaival.

A parkolóban megszólítottak nagyot nevettek, amikor elmondtam, hogy Alsótekerestől “üldözöm” őket, mint a CIA. Ahogy mondták, ebből a tortúrából, ők bizony semmit sem vettek észre – lehet, szakmát váltok.

Mint kiderült, az autó és utasai, Kislángról érkeztek. Éppen ebédelni tartottak a Balatonra az 55 éves Volgával, amit a tulajdonosa még decemberben vásárolt, de csak két hete került valóban a birtokába. Az autó legkisebb porcikájáig teljesen eredeti és korához képest, – szó szerint – fantasztikus állapotban van. Tulajdonosa – aki több régi járművet is hajt szabadidejében – nagyon büszke szerzeményére.

Két hét alatt 2000 kilométer

Falusi János a dégi benzinkúton tankolta egyik vén kedvencét, amikor azzal szólították meg, hogy nem érdekli-e egy öreg Volga. Természetesen érdekelte, de valahogy az üzlet mégsem jött létre. Kíváncsiságát ellenben annyira felkeltette az említett márka, hogy az interneten keresett magának megfelelőt. Bár hosszú hónapokat várt az autó honosítására, mivel Ausztriában vásárolta, de két héttel ezelőtt, végre birtokba vehette a vén “Vologyát”. 

Az elmúlt napokban nem is hagyta a garázsban porosodni. Az első, fehérvári kiruccanást követően, be is jelentette feleségének, ezzel mennek Erdélybe. János felesége, Vali nagyon megrökönyödött az ötleten, de férje biztosította: ha a Volga nem bírja az utat, majd haza hozza az autószállító, és el is indultak. A kocsi simán vette a kihívást, ahogy el-, úgy haza is hozta utasait.

Az elmúlt két hétben 2000 kilométert tettek meg a régi-új autóval. Terveik szerint, következő útjuk a horvát tengerpartra vezet, ahonnan ígéretük szerint, időről időre beszámolnak majd az öreg harci szekér útjáról.