Műfészkeket kaptak az elűzött fecskék a váli iskolában

Nagyon megfogyatkozott a fecskék száma hazánkban is, a rovarok gyérítése miatt nincs elegendő táplálékuk a magyarok kedves madarának. A másik szeretett madár a gólya, s őket is féltjük, mivel a békák létszáma is megcsappant. Fokozott védelem alatt áll a fecske, az esetleges levert fészkek miatt harag és megvetés illeti az ilyen háztulajdonost az emberek részéről is. A Váli Vajda János Általános Iskola elnyerte az Örökös Ökoiskola címet, nagy hangsúlyt fektetnek a környezettudatosságra, mondta el Szabó Éva igazgató. Fecskebarát-iskola lettek 2017-ben, amikor bekapcsolódtak egy fecskeszámláló pályázatba – ennek keretében összeírták a gyerekek a faluban található fecskefészkeket, a pedagógusok értő közreműködésével. Egy délután a Dinnyési-fertőn is részt vettek egy szeptemberi fecskegyűrűzésen, s természetjáró szakkörükkel sorra fedezik fel a Váli-völgy értékeit.

- S mintha a fecskék megérezték volna, hogy fecskebarát az iskolánk, egy molnárfecskepár fészket épített az iskolaudvaron ugyanabban az esztendőben - meséli Szabó Éva. - Minden évben újabbak és újabbak épültek, hiszen a molnárfecskék kolóniában szeretnek fészkelni. Kezdetben kisebb bonyodalmat okozott a jelenlétük, mert a kedvenc helyük az emeleti ablakok sarka volt. A takarító nénik először nem nagyon örültek, sokkal többet kellett ablakot tisztítani, de aztán nagyon megszerették őket. Egész nyáron itt röpködtek, tele volt velük az udvar. Múlt szeptemberben két kisfecske elég későn tudott csak kirepülni a fészekből, féltünk, hogy elpusztulnak a beköszöntő hideg miatt. De szerencsésen útra keltek ők is. Idén tavasszal már tizennégy lakott fészkünk volt, megkezdődött a tojásrakás, sőt néhol már a fiókák is kikeltek. Az első fecske április elsején, a nagy hidegek időszakában érkezett meg az iskolaudvarra – számol be az igazgatónő a mindenki által örömmel követett eseményekre.

S akkor következett be június elején a dráma, ezt így élték meg a gyerekek és a felnőttek is. Egyik nap délután még minden rendben volt, állapították meg, ám másnap reggelre az összes fészket szétdúlta valami. Nem ember, nem macska, ez egyértelmű volt, talán a szajkó lehetett a támadó, van ilyen a természetben is. Vagy ötven-hetven fecskemadár pusztulhatott így el, nagyok és fiókák. Lám, a világháló segítséget is jelent, s Szabó Éva a Mentsük meg a fecskéket!- közösségi oldalra kitette a pusztításról a képeket, tanácsot kérve. Azonnal műfészkek kellenének a feldúltak helyébe, ajánlották a hozzáértők, s a baracskai Schrepler Csabát javasolták felkeresni. A szomszéd faluban! Az igazgatónő még aznap vett tőle tíz műfészket.

De hogyan tegyék az eresz alá? A fecskék legalább egy emelet magasságban laknak. A Váli Önkormányzati Tűzoltóság azonnal az iskola és a kétségbeesett fecskék segítségére sietett. Vabrik Zoltán parancsnok megszervezte a munkát, amit Váradi Roland szolgálatparancsnok, Mihálovics Ottó és Elek Ákos beosztott tűzoltók és Budai Attila gépjárművezető végeztek el.

- A fecskék végig ott repdestek körülöttük, egy napi gyász után kezdték újraépíteni szétrombolt lakásaikat – eleveníti fel a sikertörténetet Szabó Éva, köszönetüket tolmácsolva a váli tűzoltóknak. A műfészkekből az ablakba elhelyezetteket azonnal elfoglalták a madarak, az eresz alattiakból pedig néhányat. Semmi nem volt biztos, csak reménykedtek erősen a fecskebarát iskolában. Nagy volt az öröm, amikor az ablak sarkában lévő műfészek alatt megjelent az első tojáshéj, s kikelt az első fióka!