Szeméttelepi horror (videó)

Na az az a hely, ahol nem tudnának annyit fizetni, hogy éjjeli őr legyek, mert ott még nappal sem szívesen járkálnék egyedül. A környezet olyan, ami bármely horrorfilm mesteri díszletének is megfelelne. A száz szélpörgettyűk árnyékában a legotrombább bábok ülnek egy neonvillogóval open jelzést adó irodabódé körül. Szinte minden figurán az látszik, hogy bármelyik pillanatban képes lenne önálló életre kelni. A holt bábok üveges szemekkel nézik a szeméttelep rakodó területét, ahol a roncs bútorok gigászi hegye magasodik. 

Az embernek nem sok kedve van a maradásra, hát pillanatok alatt megszabadultunk az ágytól és polcoktól. Olyan érzésem volt, hogy szinte menekülök a kijárati mérleg felé, de akkor még nem tudtam, hogy az igazi horror még hátra van. A mérlegelést vezénylő kedves és udvarias hölgy mikor kimondta, hogy tízezer forint, csak egy isteni erő tartott meg, hogy ne essek össze az autó volánjánál. Ekkora összegért a maroshegyi vásárban ágyat is vehettem volna, nemhogy kidobni a régi rosszat. Félek, hogy a horrorsorozat ezzel nem ér véget. Én biztos átgondolom a továbbiakban, miként tudom újrahasznosítani azokat a bútorokat, amik már nem kellenek, de rettegek tőle, hogy már megint gyönyörű erdőing isszák meg a levét a szeméttelepi rémáraknak.