2023.08.12. 09:00
A máltai atya válogatott színekbe bújt
Pappá szentelésének 60. évfordulója alkalmából egy magyar válogatott futballmezt ajándékozott minap Kozma Imre atyának, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének Kű Lajos, a székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány elnöke a segélyszervezet fővárosi, Batthyány téri központjában.
Kozma Imre atya és Kű Lajos az ajándék mez átadása után a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fővárosi központjában: mindketten imádják a futballt, és mindketten elkötelezett, „nemzetben gondolkodó” emberek
Fotó: Aranycsapat Alapítvány
– Hat évtizeddel ezelőtt szentelték pappá Imre atyát, az Aranycsapat Alapítvány barátját, és ebből az alkalomból egyrészt korábban tiszteletünket fejeztük ki gyémántmiséjén, másrészt mindenképpen szerettük volna megajándékozni őt – mondta a FEOL-nak Kű Lajos. – Valami olyat akartunk adni, amivel valódi örömet okozunk. Előzetesen puhatolództam nála, és megtudtam, hogy Fradi meze már van, így azonnal a nemzeti válogatottra gondoltam. Már csak arra voltam kíváncsi, melyik szám legyen rajta? Mivel fiatal korában általában középen játszott, amikor pályára lépett, a 10-es mellett döntöttem, és jól tettem, mert azt hiszem, sikerült nagy örömet szereznünk ennek a tiszteletre méltó, sportszerető egyházi embernek. Elmentünk a máltaiak központjában, ahol azonnal boldogan fel is próbálta a mezt. Passzolt. Isten éltesse!
![](https://cdn.feol.hu/2023/08/BWWNPCJiaRJEUuVdM3JLdQJl6tM53MVgRf0nRw32DsQ/fit/1200/852/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzcxZGNkNTZmMGQ4NTRlODliZDg0Y2ZmNWVlMjk2ODRk.jpg)
Fotó: Tihanyi Tamás
Kű Lajos elmondta: az alapítvány elképzelése az, hogy petíciót írnak az Országgyűlés őszi ülésszakára időzítve annak érdekében, hogy megvalósulhasson a cél: legyen hungarikum a megismételhetetlen eredményeket hozó 1952-es magyar olimpiai szereplés, amelyre emlékezve közel egy éve emeltek emlékművet Székesfehérváron. Kozma Imre atya, irgalmasrendi szerzetes, Székesfehérvár tiszteletbeli polgára, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója egyike volt azoknak, akik a királyok városában megkoszorúzták Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. Aznap a FEOL-nak nyilatkozva beszélt fiatalkoráról, arról az időszakról, amikor örökre gyökeret eresztett benne a labdarúgás szeretete.
– Egy szegény faluban csak az létezett, nem volt grund, de egy faluban mindenütt lehet futballozni – mondta Kozma Imre atya. – Nekünk az életet jelentette, nagyban formálta és alakította a közösséget. Ha egy futballcsapathoz, vagy akármilyen más szervezett közösséghez tartozik valaki, akkor már vannak elvárások. Az, hogy mit jelent összefogni egymással és együtt harcolni valamiért, nagyban formálja és alakítja az ember életszemléletét. A csapatban fel sem merülhetett, hogy ellentétes érdekünk legyen a társammal, azért tartottunk össze, mert egyet akartunk, eredményt akartunk, örömet akartunk szerezni másoknak és magunknak. Így kezdődött, de 15 éves koromra elkötelezetten tudtam, hogy mi az én utam.
![](https://cdn.feol.hu/2023/08/WN5kmnkWD6PaKtxGBHu6F-odBtLRKaCVb5XR0gkUd0Y/fit/1200/721/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2NhMmQzMDc5OTFlOTQ1YWM4NzRmNjNhNTdkODQ0YmVh.jpg)
Fotó: Tihanyi Tamás
Ezért aztán Imre atya nem lett labdarúgó, de azt mondta, minden jó kezdeményezésnek csak örülni tud, és szerinte nem véletlen, hogy éppen Székesfehérváron született meg a gondolat, a sajátos üzenet, hogy váljék hungarikummá a helsinki olimpia dicsősége.
– Az én számomra éppen az 1952-es olimpia az, amely valamiképpen annak a Magyarországnak az ajándéka, amely évszázadokon keresztül győzelmesen vívta élethalál harcát, ez a nemzet a romjai fölött próbált mindig újra és újra életre születni. Az az olimpia valamiképpen a harcos ateizmussal szemben álló magyar gondolkodás csodálatos kivirágzása volt. Egy győzelem! A 20. században vereség követett vereséget, de az ember nem erre, hanem a krisztusi értelemben való győzelemre született! Aki győzni akar, az ne feledkezzen meg arról, hogy minden siker feladatot ró az emberre, a szolgálatnak a feladatát. Én az 1952-es olimpiának a sikersorozatát így értékelem: abban a közegben, amelyben éltünk, ez volt az egyetlen lehetőség a kitörésre, hogy megmutassuk az erőnket, a győzelembe vetett hitünket. Ez euforikus hangulatot teremtett az országban a sok-sok vereség, megaláztatás, a magyarság tönkretétele után. Szívesen hallom Lajosnak ezt a gondolatát, és ha én tudok segíteni, akkor minden erőmmel a kezdeményezés mellé állok, hiszen erre predesztinál a királyok városa.
Ha korábban lemaradt volna róla, hallgassa meg a FEOL Podcastjában a Kozma Imre atyával készült interjút!