Meghívott versenybíróként vehetett részt az atlétikai világbajnokságon Balogh Fanni

Kezdjük a történetet az elején. Hogyan lett ön versenybíró?
Édesanyám és édesapám is atlétika versenyző volt, anyukám pedig bíró és edző is. Tizennégy éves koromban elkezdtem velük önkénteskedni, és amikor lehetőségem volt arra, hogy megcsináljam az első versenybírói vizsgámat, úgy döntöttem, miért ne használnám ki. Haladtam tovább ezen az úton, tizenhat évesen megcsináltam a második vizsgámat. Az elsőosztályú bíráskodáshoz az kell, hogy egy magas pozícióban lévő versenybíró beajánljon. Én ezt megkaptam, úgyhogy jelenleg az egyik legmagasabb versenybírói minősítéssel rendelkezem.

Hogyan került a világbajnokság bírái közé?
Mindenkit lázba hozott, amikor megtudtuk, hogy Magyarországon lesz a világbajnokság, de nagyon kevés információnk volt. Nem tudtuk, pontosan hogyan történik majd a bírók kiválasztása. Végül úgy történt, hogy azokat a versenybírókat hívták meg, akiket az elmúlt évek hazai versenyein végzett munkájuk alapján alkalmasnak találtak a feladatra. Ez számadatokban azt jelenti, hogy jelenleg körülbelül 400-500 végzett versenybíró van Magyarországon, és 200 főt hívtak meg.

Az édesanyja és az édesapja vezető bírói pozícióban, a húga pedig önkéntesként vett részt a világbajnokságon. Hogyan élték meg ezt az eseményt családként?
Nagyon-nagyon jó volt. Együtt tölthettünk egy hetet, amire mostanában már viszonylag ritkán van lehetőség. Ez viszont most nagyon összehozott minket. A versenyen kívüli szabadidőnket is együtt töltöttük, ha tehettük együtt ebédeltünk, és éltünk azzal a lehetőségünkkel is, hogy amikor nem dolgoztunk, nézőként követhettük a versenyeket.

Mennyivel volt ez nagyobb feladat, mint a korábbi versenyek? Mennyiben érezte súlyát annak, hogy most egy világbajnokságon kellett helytállnia?
Egyértelműen sokkal nagyobb a teher. Én hirtelen pozíciót váltottam, ugyanis jegyzőkönyvvezetőként indultam neki a világbajnokságnak, viszont három héttel a kezdés előtt azt a pozíciót megszüntették. Így lettem a versenyzők bírója, és nekem az is nagy kihívást jelentett, hogy ilyen pozícióban még nem dolgoztam. Jelentősen nagyobb a felelősség, mint egy magyar versenyen, már csak abból kiindulva is, hogy angolul zajlik a kommunikáció, amit az is nehezít, hogy nem minden versenyző beszéli a nyelvet. Velük is meg kell értetnünk magunkat és meg kell oldanunk azokat a problémákat, amik ebből adódhatnak.

Milyen problémák adódtak?
Atléták versenybírójaként az volt a feladatom, hogy a pályán figyeljem a versenyzőket egy adott versenyszámhoz kapcsolódóan. Én kísértem be őket, illetve bent is tőlem informálódhattak. Amikor egy versenyző kiesett, ki kellett kísérni. A legtöbb problémát az okozta, hogy ezt nem mindig szerették volna, nem mindig akkor szerették volna, amikor lehetőségük volt rá. Türelmetlenségből adódtak problémák, mert nem mindig szerették volna megérteni, hogy adott esetben várniuk kell. Név nélkül, de volt olyan versenyző, aki közölte, hogy ő versenyezni jött és nem más versenyére várni. Ezeket a problémákat orvosolni kellett.

Mi volt ön számára a legnagyobb élmény a verseny alatt?
Azt hiszem azt az élményt, hogy a magasugrás világbajnoka, Gianmarco Tamberi a pálya közepén gumicukorral kínál, nem fogom hamar elfelejteni. Ez volt az egyik legmeghatározóbb, teljesen váratlanul ért. Illetve az, hogy többnyire iszonyatosan közvetlenek és kedvesek voltak a versenyzők. Nagyon nagy élmény volt, hogy beszélgettek velünk.

Mi az, amit magával visz szakemberként és magánemberként erről a világbajnokságról?
Szakmai szempontból mindenképpen azt, hogy megtanultam még egy feladatkört ellátni. Magánéleti szempontból pedig még több határozottságot, ugyanis ahhoz, hogy bent koordinálni tudjam a versenyzőket sokkal nagyobb határozottságra volt szükség, mint amit eddig bárhol  mutatnom kellett. Nagyon jó tanulság volt, hogy ki kell állnom a feladatom ellátása mellett, és akkor is be kell tartanom a szabályokat, ha ez másnak nehézséget okoz.

Ha jól gondolom, a versenyzők mellett a versenybíróknak is hosszú felkészülésre volt szükségük a világbajnokság előtt. Hogy zajlottak az előkészületek, a felkészülés az önök szempontjából?
Amint megkaptuk a felkérést, egyből érkeztek az információs levelek, hogy milyen oktatásokon kell részt vennünk. Ezek online formában történtek és legtöbbször nemzetközi munkatársak tartották. Május végétől hetente zajlottak és mindig egy-egy témát érintettünk. Az atlétikában nagyon változékony a szabályrendszer, mindig vannak korrigálások, újítások. Külön oktatásunk volt a jelenleg érvényben lévő szabálykönyvvel kapcsolatban. Egy héttel a verseny előtt pedig minden brigádnak külön volt egy specifikus oktatása, ahol minden versenybírónak végig mentünk a feladatkörén és a mozgásokon is, mivel a televíziós közvetítés miatt nem volt mindegy, hogy merre mozgunk a pályán. A legtöbb felkészülést viszont az elmúlt évek tapasztalatai hozták. Évek óta készülünk erre és maximálisan teljesítünk a hazai versenyeken is. Szerencsére ott is megkaptunk azt a támogatást a vezetőinktől, hogy szakmailag teljes mértékben felkészülve tudjunk megérkezni a világbajnokságra.