Egy magyar, aki szárnyakat adott az álmainak (galéria)

Udvarházy Ferenc István – vagy ahogyan új hazájában ismerik: Steven F. Udvar-Házy – budapesti polgári családban született, így aztán a kommunisták az ötvenes években az összes fellelhető vagyonukat államosították. Ő is egyike volt azoknak, akik első látásra, halálukig tartó vonzalommal szerettek bele a repülésbe: az a pillanat 1953-ban Budaőrsön, egy repülőnapon következett be. Nem csoda, hogy a diktatúra nehéz éveiben, még gyerekfejjel úgy érezte, csak akkor lehet szabad, ha egyszer majd a levegőbe emelkedik.

Aztán jött a számunkra gyászos történelmi fordulat, és az Udvarházy család az elveszített 1956-os forradalom és szabadságharc után átszökött a határon és egyike lett annak a több százezer magyar menekültnek, akik elhagyni kényszerültek hazájukat. Ferenc előbb Svédországba, majd az Egyesület Államokba került, New Yorkban raktári munkásként robotolt némi kevés dollárért, mígnem a története meseszerűen folytatódott. Közgazdasági egyetemet végzett és megalapította első vállalkozását, amely főleg repülési útvonalak tervezésével foglalkozott amellett, hogy légitársaságoknak is kínált tanácsadást. Közben belekóstolt az üzletbe, és az új-zélandi légitársaság egyik gépét olyan jó áron sikerült eladnia, hogy a kapott pénzből utasszállítók lízingelésébe fogott. Állítólag telexen bonyolította a tárgyalásait, nehogy kiderüljön róla, hogy még csak 21 éves.

Attól fogva nem volt megállás. Udvarházyról idővel elterjedt, hogy látnok, aki jó előre tudja, milyen folyamatok következhetnek be a világ légiközlekedésében. Úgy tűnt, hogy a legnagyobb repülőgépgyárak, az Airbus és a Boeing vezetői sem lehettek okosabbak nála. Már hosszú ideje dollármilliárdos, az Air Lease Corporation ügyvezető igazgatója, a negyedik leggazdagabb magyar, aki soha nem felejtette el Magyarországot. Steven F. Udvar-Házy egyetlen pillanatra sem szakadt el a repüléstől – már 17 évesen a levegőbe emelkedett, aztán még sugárhajtású gépekre is megszerezte a pilótaengedélyét –, mint ahogyan lelkében soha nem távolodott el visszavonhatatlanul a hazájától sem. Az idén 80 éves, négygyermekes üzletember-pilóta 2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét. Orbán Viktor miniszterelnök akkor így méltatta:

„Egy olyan nemzet, amely mindössze 15 millió tagot számlál, ami 0,2 százaléka a világ népességének, gondosan számon tartja, mit is adott a világnak. Mintha ez egyfajta indoklás és magyarázat volna a nemzet létezésére. Mi magyarok, ha látunk egy léghajót, egy golyóstollat, egy presszókávé-gépet vagy egy játékbolt polcán megpillantunk egy Rubik-kockát, önkéntelenül is kihúzzuk magunkat, hogy lám, ez sem jöhetett volna létre nélkülünk, magyarok nélkül. Ugyanígy számon tartunk mindenkit, minden egyes magyart, akire büszkék lehetünk. Ők a mi példaképeink, akiknek a legendás pályafutását látva magyarok újabb és újabb generációi önbizalommal és életkedvvel eltelve nőhetnek fel. A mi amerikai hőseink sikertörténetei segítettek nekünk túlélni a kommunizmus negyven szűk esztendejét is. Inspiráltak, buzdítottak és bátorítottak minket. Arról tanúskodtak, hogy mennyi mindenre leszünk majd képesek, ha hazamennek a szovjetek, és végre egy szabad világba kerülünk, és kiteljesíthetjük a bennünk rejlő tehetséget.”

A Washington D.C. mellett felépült Nemzeti Repülési és Űrkutatási Múzeumot, amelynek létrehozását 65 millió dollárral támogatta, évente közel tízmillió látogató keresi fel a Dulles nemzetközi repülőtér mellett. Kellett a közeli leszállópálya, mert több nagyszerű és legendás légijárműnek az utolsó útja volt az, amely oda vezetett, és attól kezdve már kiállítási tárgyként szolgál a háromszáz méter hosszú, tízemelet magas bemutatóhangárban. Ilyen például az annak idején a forgalomból nagy meglepetésre kivont francia Concorde, vagy az űrrepülőgépek prototípusa, az Enterprise. Lehetetlen a több száz légieszköz mindegyikét felsorolni. Látható közöttük az a Superfortress bombázó, amelyik ledobta az atombombát Hirosimára, vannak különleges, rendkívül ritka, vagy ma már csak egyetlen példányban létező első és második világháborús vadászgépek, űrkapszulák és leszállóegységek, és ott van a tekintélyes „repülő tégla”, a Discovery űrsikló, megcsodálható a Boeing 747-100 pilótafülkéje, és az Apollo 11 parancsnoki egysége is.

Orbán Viktor miniszterelnök annak idején, néhány évvel ezelőtt, a kitüntetés napján beszédében méltatta az Udvarházy által megálmodott és valósággá tett múzeumot is. Azt mondta, ha magyar honfitársai egyszer életükben eljutnak majd oda, büszkén érezhetik azt, hogy otthon vannak. Ha szerencsénk van, személyesen, ha erre nincs mód, akkor a FEOL galériájának segítségével tegyünk hát egy sétát a gépcsodák között – és érezzük magunkat valóban, legalább egy kicsit otthon. A repülés szerelmeseinek az ilyesmit egy ilyen egyedülálló, fantasztikus környezetben úgysem kell kétszer mondani.