Jó reggelt, Fejér vármegye!

Ülök a szorongó gyerekkel péntek este a fogorvosnál, miközben sok más helyen kellene még lennem. Egyszerre, paralel szerepek sokasága zúdul rám, elvárások, feladatok, anyaságon túli teendők. Pedig szívem szerint csak itt lennék, csak neki. A várótermi csendben mégis, mint a vízesés, zuhognak alá a gondolatok a fejemben.  Csoda, hogy más nem hallja. Közben eszembe jut Gloria monológja a Barbie-ból, amit csak a nők érthetnek igazán: „Nőnek lenni gyakorlatilag megoldhatatlan feladat. (...) Vedd tudomásul, hogy mindig hátránnyal indulsz, és ezért is legyél hálás. Nem szabad soha megöregedned, nem lehetsz modortalan, sohasem henceghetsz. Nem lehetsz önző, nem szabad feladnod, sem elbuknod, se félned, közben mindig tudnod kell, hol a helyed. De ez így túl nehéz, túl ellentmondásos, és nem jár érte se jutalom, se köszönet…”