Horgászfórum kezdődött a Velencei-tó partján (frissítve)

– Enyhült a nyomás, jobb helyzetbe került a Velencei-tó, reméljük, rövidesen minden visszatér a rendes kerékvágásába. Drukkolók az esőfelhőknek – mondta Pálinkás Imre, a MOHOSZ helyi kirendeltségének vezetője a pénteki időjárásra utalva, miután köszöntötte a rendezvényen megjelenteket: önkormányzatok, hivatalok képviselőt, horgászokat.  

Először Ferincz Árpád, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Természetesvízi Halökológiai Tanszékének vezetője tartott előadást a tóról, a halállomány-felmérésének eredményeiről és a halgazdálkodás lehetőségeiről.

Elmondta: a világon is kevés olyan tó van, mint a Velencei-tó, amely sekély, szikes, amit azonban a körülötte élők nagyon sokféleképpen „használnak”. Jellemző az ilyen tavakra szélsőséges vízjárás, ami sok esetben azt is jelenti, hogy néha kiszáradnak. Magyarország legnagyobb tavának sajnos a fele ma is hiányzik, miközben a párologtató felület nem csökkent arányosan a víz mennyiségével: 2022-ben regisztrálták a legkisebb vízállást, ez ma reggelre 89 cm-re növekedett.

Az elmúlt év vízkezelési gyakorlatain valószínűleg változtatni kell a halállomány fenntartható horgászati célú fejlesztésének érdekében, hangzott el, annál is inkább, mert a vízpótlásért létesített két tározó felől is az elmúlt időszakban sokkal kisebb mennyiség tudott érkezni, mint ami ideális lett volna.

Fericz Árpád ezután a víz összetételéről beszélt, amelynek lugossága és sótartalma növekedett az utóbbi egy-két év aszályos időjárása miatt. Halgazdálkodási szempontból már csak marginálisan tekinthető édesvíznek a Velencei-tó, jelentette ki sokak számára talán meglepően. Ez az a víz, amelyben a jelenleg a tóban létező 18 halfaj próbál túlélni, bár a felmérések a halfajok számát eltérően állapították meg. A halpusztulások után az országos média is megkongatta a vészharangot, 2022-re a vízhiány is testet öltött, emlékeztetett.

Összesen 26,5 tonna halat kellett kiszedni a tóból a halpusztulások során. Mi van most? A tanszék felmérte a halállományt, összesen 10 fajt fogtak ki, többnyire ezüstkárászt, bodorkát, a többi faj 5 százalékban képviselte magát az eredményekben. A különbség a korábbi, 2017-es állapothoz képest markáns. A halpusztulás aránya a korábban becsültnél nagyobb lehetett, jegyezte meg az előadó, sok példányt nem jött fel a víz felszínére, hanem a vízben lebomlott, ez a mennyiség pedig nem becsülhető.

A tóban ma is jelentős halmennyiség él, de ennek 85 százaléka távol-keleti eredetű, inváziós ezüstkárász, amely semmilyen szempontból nem kedvező. Nagyon jól bírja a meleg vizet, az oxigénhiányt, és gyorsan szaporodik, szereti a bolygatott rendszereket. Sajnos a ragadozók száma eközben „rettenetesen” lecsökkent, szerencsére a pontyok mennyisége továbbra is jelentős, sok a természetes szaporulatból származó egyed. A változások okát Ferincz Árpád tudományos szempontból magyarázta meg.

Mit lehet tenni? Őshonos fajok nagy mennyiségű telepítését kell elvégezni, így vissza lehet építeni a horgászok bizalmát. De ezt csak a piaci lehetőségek függvényében lehet megtenni. A szakember elsősorban egynyaras harcsa, süllő, csuka, balin telepítését javasolta, az első évben szigorú elviteli korlátozással.  Lehetséges a dévér, a keszeg, a compó állományának javítása is, de kényesek a szállításra és nehezen beszerezhetők. A telepítések kockázata azonban továbbra is nagy, jelentette ki az előadó.

Elkerülhetetlen lesz a vízpótlás megoldása, szögezte még le Ferincz Árpád, hozzátéve, hogy a tisztított szennyvíz bevezetése szerinte rettenetes nagy öngól volna a víz összetétele szempontjából.  

Pálinkás Imre Pál, a MOHOSZ helyi kirendeltségének vezetője a halgazdálkodás aktuális feladatairól beszélt.

Hat halőrrel, a rendőrséggel végzett példaértékű közös munkával őrzik a halállományt, mondta, emlékeztetve arra, hogy a halpusztulások idején először nagyon sokan önkéntesen segítették munkájukat, aztán ez a lelkesedés lecsökkent.  

„Nagyon reméljük, hogy a tavalyi és a tavaly előtti év volt a Velencei-tó történetének legrosszabb periódusa, és ezután csak jobb jöhet”, mondta a szakember. Prevenciót alkalmazni egy ekkora vízterületen nagyon nehéz, tette hozzá a halpusztulásokra utalva, segíthet, de végül csak a kárelhárítás marad. Az elpusztult fajokról beszélt, dévér- és karikakeszeg hullott legnagyobb számban, a busa teljes eltűnéséről, a harcsa és az amur állományának nagymértékű megritkulásáról szólt. Ő 16 tonna elhullott halat említett, hozzátéve, hogy a valós veszteség ennél valóban nagyobb lehetett. De vissza akarják fordítani a folyamatot, hogy akár a korábbinál is jobb halállománya legyen a Velencei-tónak.

Városi legendákról is szólt. Mindig beszélnek az emberek arról, hogy eresztik a tavat, de ők rendszeresen ellenőrzik az erre alkalmas egyetlen zsilipet. Legenda az is, hogy gyorsabban apad a tó, mint az indokolt volna, miközben azt látni, hogy esik az eső. Sajnos, amíg a talaj nem telítődik, szivacsként működik, elszívja a vizet, a vízgyűjtő terület kicsi, és a vízmennyiséggel nem csökken arányosan a párologtató felület. Pálinkás Imre még további tévhiteket is cáfolt, elsősorban a partfalrekonstrukció vízminőségre gyakorolt negatív hatásairól, szaporodásra képtelen halak telepítéséről, vagy a tóban lévő haltartó ketrecek meglétéről: ez utóbbit egyébként megmosolyogtató feltételezésnek nevezte.

„Nekünk az az érdekünk, hogy a tónak minél gazdagabb legyen a halállománya, de a tó haleltartó képessége véges, főként alacsony vízállásnál”. Az Agrárminisztérium által igért támogatással indult el idén a telepítési program, elsősorban a ponty kihelyezése mellett a ragadozóállomány megerősítését, az ezüstkárász számának csökkentését akarják. „A horgász a lábával szavaz, ezért biztosítani kell a megfelelő körülményeket, bár a vízszint még messze van az ideálistól”, jegyezte meg Pálinkás Imre.     

Az előadásból kiderült: a jegybevételek sosem érték el a költségek szintjét, ez a különbség pedig még nagyobb lett az elmúlt években. A telepítések mértékét is közölte a horgászvezető: pontyot, extra méretű pontyot, vadpontyot, keszeget, süllőt, csukát, balint, compót telepítettek, illetve terveznek még idén a vízbe helyezni összesen közel 30 ezer kilogramm mennyiségben, 70 millió forint értékben.   

A horgászok száma történelmi mélypontra esett 2022-ben, amikor 70 százalékuk elmaradt a tó mellől, aztán egy részük idén már visszatért. Elhangzott: a ragadozókra általános horgászati tilalmat terveznek januártól egy bizonyos időre bevezetni, korlátozzák az őshonos csalihalak elvitelének lehetőségét is azzal, hogy kérik a horgászokat, ezüstkárászt ne engedjenek vissza a tóba. Jelentős méretkorlátozások is következnek. „Ezek védelmi vonalak” a horgászrendben, jelentette ki, majd további szigorításokról szólt, amelyekről nyilván a horgászoknak érdemes lesz tájékozódniuk.  

Dérer István, a MOHOSZ elnökhelyettese a Velencei-tó és a MOHOSZ jelenéről és jövőjéről tájékoztatta a résztvevőket. 

„Erőn felül teljesített a kirendeltség a halpusztulás kapcsán”, mondta bevezetőként, de megjegyezte, nem akar ismétlésekbe bocsátkozni. A magyar őshonos halállomány nemzeti kincs, jelentette ki, hozzátéve, a MOHOSZ nem akar bűnbak és pofozógép lenni, azt kell kritizálni, aki felelős egy adott döntésért. Elmondta, a Velencei-tó olyan típusú víztest, amely folyamatosan több száz éve szembesül a problémákkal, ám ma már van olyan technológiai lehetőség, amivel tartósan meg lehet oldani a vízpótlást, erre elméletileg létezik lehetőség. Hiszen van víz, csak meg kell keresni, és a kormányzatnak is komolyan kell vennie ezt a problémát – nézett Tessely Zoltán országgyűlési képviselő felé a horgászvezető.

Ezek után a médiát bírálta, amely szerinte nagyon sokat ártott a tónak valós alapot nélkülöző hangzatos címeivel és a közösségi médián terjedő bejegyzésekkel. Azt kérte, mindenki, aki aggódik a tóért tegyen meg mindent azért, hogy a valós helyzetet ismerje meg a közvélemény. A magántavak és a Balaton elszívó hatását említette a horgászturizmus kapcsán, de hozzátette, idén már javult a helyzet. „Szakmai véleményünk szerint elkerülhetetlen a mesterséges vízpótlás megvalósítása, ezen múlik ma a turizmus”, szögezte le Dérer István. Beszélt a nádgazdálkodásról, mert a nád rendszeres vágása rengeteg terheléstől mentené meg a tavat. Igaz, ez is pénzbe kerül, de a Velencei-tó esetében ez is nagyon fontos feladat, tette hozzá.

Ha a halállomány megmentése indokolja, nincs olyan rossz minőségű víz, amelybe ne tennénk halat, mondta. Szólt a gyepes területen lévő vízmennyiségről, az ott elszaporodó inváziós halakról, amelyek bejutottak a Velencei-tóba. A problémákkal a vízgyűjtő területeken is foglalkozni kell.

„Az egész térség vizes rendszerét kezelni kell, műszaki beruházással vizet kell hozni a tóba!” – tért vissza a legfontosabbra Dérer István. Miután a többi, korábban felmerült lehetőséget bírálta, azt mondta, közvetlen dunai nyersvizet kell felhasználni annak érdekében, hogy ne száradjon ki a Velencei-tó. Remény van, némi idő, de ez csak arra elég, hogy megtaláljuk a megoldást! „Mentsük meg együtt a Velencei-tavat!” – zárta előadását.

A fórum kérdésekkel, hozzászólásokkal folytatódott.

A vízügyet többen bírálták, ezért Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója is szót kért. Elmondta: a vízjogi engedélyek felülvizsgálata szükséges a tóra és a vízgyűjtő területre vonatkoztatva is, mert ma már nem áll rendelkezésre annyi víz, mint amikor azok elkészültek. Pátka esetében tény, hogy elsősorban a Velencei-tó érdekében létesült, de minden változáshoz egyeztetésre van szükség és gondolni kell nem csak a víz mennyiségére, hanem annak minőségére is. Beszélt a megkerülő csatornáról és a Csíkvarsai-rét helyzetéről.

Egy hozzászóló kérte annak segítését, hogy a horgászok egyáltalán a parton a vízhez juthassanak. Mennyi pénzre lenne szükség a vízpótláshoz?, hangzott el mástól. 

Tessely Zoltán országgyűlési képviselő vendégként volt jelen az eseményen, és szót kért. Hosszan részletezte mindazokat az egyeztetéseket, amelyeken az elmúlt évben részt vett. Beszélt a karsztvízről, a tisztított szennyvízről – amelyből egyébként ma is kerül a tóba –, és kijelentette: az elmúlt egy esztendőben sok olyasmi felvetődött, ami egyértelműen arra mutat, hogy a Velencei-tó szabályozási környezete nem felel meg a 21. század követelményeinek, ezért a Balatonhoz hasonlóan egy Velencei-tóra vonatkozó törvényre van szükség. Hozzátette, a Duna vizével kapcsolatban kezdetben szkeptikus volt, de úgy gondolja, arra is lehet jól megoldást találni, vannak olyan lehetőségek, amelyekről érdemes beszélni.

„Meggyőződésem, hogy mi, akik a megoldásban vagyunk érdekeltek és összefogunk, jó és vállalható koncepciót készíthetünk, amit meg tudunk valósítani. Hiszen a Velencei-tó kivételes természeti érték, amit kötelességünk megmenteni”, zárta szavait Tessely Zoltán, amely egyben a fórum végszava is lett.