"A múltból és az emlékezetből lehet, sőt kell jövőt kovácsolni!"

„Kiért maradt ott Szabadi, /ezért a szorgos kopaszért? / És Kiss és Tóth és mind, aki, / ha élt is, épp csak éldegélt? / Beh otthonosan csillog már a fény / a márványtáblán, az új hősökén!” – így kezdődik Illyés Gyula 1943-ban írt, brutálisan szókimondó Hullaevők című verse, melyet teljes egészében felolvasott Illés Szbolcs ünnepi gondolatainak bevezetőjeként. A folytatásban arról beszélt, hogy a második világégés pusztító tapasztalatai a mai napi élnek bennünk, magyarokban, hiszen nincs olyan család, amely ne veszített volna el egy nagyapát, apát, szerető férjet, fiút vagy testvért a történelemnek ebben a nemzetet próbáló háborújában. Egy olyan háborúban, amiben országunk ráadásul önnön akaratán kívül vett részt. A háborúból való kimaradás szándéka ma is megvan, bár döbbenetes módon, Európában egyedül vagyunk ezzel a szándékunkkal – jegyezte meg a polgármester a szomszédunkban dúló háború kapcsán, majd arra is rámutatott, hogy a háborút követően a kevés hazatért magyar katonának egy életen át kellett titkolnia, hogy a hazáért harcolt, hiszen a kommunista rezsim árulókként, a Szovjetunió ellenségeiként bélyegezte meg őket. Az áldozatokról, a halottakról évtizedekig nem lehetett beszélni, megemlékezni annál kevésbé. „Ezért fontos, hogy méltó módon őrizzük meg azoknak a férfiaknak és fiúknak az emlékét, akik elvesztek a csatában, akik többnyire jeltelen sírokban nyugszanak és akiknek az arcát, álmait, mozdulatait és tetteit már egyre halványabban őrzi a késői emlékezet” – fogalmazott Illés, aki ezekkel a gondolatokkal zárta beszédét: 

A megemlékezésen részt vett a MATASZ által alapított Fejér menetszázad is, amelynek tagjai reggel Zámolyról indulva, 26 gyalogosan megtett kilométer és két háborús temető útba ejtése után érkeztek meg Csákvárra, ahol a megemlékezés végén, a koszorúzást követően a Hősi Emlékmű tövében mécseseket gyújtottak.