Emlékkereső: Buday Lajos, a repülő ász

Buday Lajos tisztjelölt őrmester (1922-1945) a Magyar Királyi Honvéd Légierő Veszprémben állomásozó 101/1-es „Zongora” hívónevű századának kiemelkedő vadászpilótája volt. Vékony termetű, szívós fiatalemberként jellemzik őt a Top Gun repülőmagazin egy korábbi, 1996-ban megjelent cikkében, amely a II. világháború Puma vadászrepülő ezredének jelentősebb légi harcosait mutatja be. „A kevésbeszédű, szerény fiú kiváló pilótává és félelmetes lövésszé nőtte ki magát” – írják róla.

Budayt nem véletlenül nevezik az I. világháború óta nemzetközileg használt és fogalommá vált repülő ásznak. Azok a vadászpilóták érdemelik ki ezt a megnevezést, akik legalább öt elismert légi győzelemmel rendelkeznek. A II. világháború magyar vadászpilótái közül harmincketten tartoznak közéjük. Buday a bevetései során a szövetséges hatalmak kilenc gépét lőtte le: három amerikait és hat oroszt. Az említett repülősszázad tizedeseként 1944 június 26-án Balozsameggyesnél (ma Meggyeskovácsi) aratta első légi győzelmét az ország területét bombázó amerikai B-24-es Liberator repülőgép ellen. Majd két hónap múlva, augusztus 22-én az általa Tapolca légterében lelőtt újabb amerikai nehézbombázó lett a híres vadászrepülő egység, a Pumák 100. harci „trófeája”. Már őrmesterré előléptetve több orosz vadászgépet semmisített meg Fejér vármegye területe felett 1945. január 3 és március 11 között: Pázmánd (La-5), Seregélyes (Jak-9), Sárkeresztúr (Il-2) és Adony (La-5) térségében. A légi csatákban szerzett érdemeiért, bátorságáért négy alkalommal tűntették ki. Minderről a világ legjelentősebb harci eredményeket elérő vadászpilótáinak weboldala, a cieldegloire.fr tudósít.

Buday 33 légi bevetésen vett részt, utoljára 1945. március 17-én. Ezen a napon szabad vadászatra kapott parancsot veszprémi állomáshelyéről felszálló rajával együtt. Várpalota légterében váratlanul támadtak rájuk a felhők közül kibukkanó szovjet La-7-es gárdavadászok. Előbb a parancsnoki gép került légvédelmi tűz alá, majd az La-7-esből leadott lövések következtében a gép kormányozhatatlanná vált, függőleges vezérsíkja a belőle kiugró Cserny Miklós hadnagy lábát levágta. Buday Lajos vadászgépe a légi harcban szintén találatot szenvedett és kigyulladt, a korabeli leírások szerint Úrhida térségében zuhant le. A belőle kiugró Budayt végzetes nyaklövés érte, az ejtőernyőjét sem tudta kinyitni. Összetört testére katonatársai találtak rá. Veszprémben temették el március 21-én, amikor megindult a város ellen a szovjet csapatok összpontosított támadása. A halála előtt nem sokkal nősült, 23 évesen életét vesztett fiatal pilótáról több forrásmű is megemlékezik. Élettörténete B. Stenge Csaba hadtörténész kutatómunkájának köszönhetően bekerült az Elfelejtett hősök – A magyar királyi honvéd légierők ászai a második világháborúban című könyvébe, valamint a Punka György és Sárhidai Gyula által jegyzett Magyar sasok – A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1920-1945. c. kötetben is említést tesznek róla.

Annak ellenére, hogy a háborús repüléstörténet megőrizte Buday Lajos nevét és emlékét, Úrhidán közel nyolc évtizeddel a hősi halála után nem ismerik a történetét. Valószínű, ennek az lehet az oka, hogy akik tudtak róla, már nincsennek az élők között. Megkereséssel fordultunk a fehérvári Albatrosz Repülő Egyesülethez is. Mint arról Józsa Dávid, az egyesület alelnöke tájékoztatott bennünket, elsősorban a székesfehérvári és börgöndi repüléstörténeti emlékeket kutatják és gyűjtik, de foglalkoznak a környéken lezuhant magyar, német és amerikai pilóták történetével és emlékével is.

A jövőben lehetőség ígérkezik egy Úrhidához közeli „emlékhely” azonosítására. A falu határából Felsősomlyóba vezető földút mellett kiemelkedik a fák közül egy téglákkal vagy szabályos alakú kövekkel körberakott, avarral és növényzettel majdnem befedett téglalap alakzat. A környéket jól ismerő, lapunkat korábban is segítő Nász Balázs a közelben élőktől úgy értesült, hogy a hely egy lezuhant repülős emlékét őrzi. Nem kizárt, hogy a vadászpilóta halálesetével szembesülő, egykor a térségben élő emberek emelték ezt az egyszerű kivitelű „emlékhelyet”.