Ismerjük meg Fejér településeit! – Moha

Moha a Vértes és a Bakony között húzódó, mindig huzatos Móri árokban fekszik a Gaja patak folyása mentén. A neolitikumból és a bronzkorból is találtak itt leleteket, gyakran telepedtek le itt a régi korok emberei is, ám írásos utalások csak a 13. század derekán említik először a települést.

A 17. században épített templom vörös sisakja már messziről látható

Az apró faluból könnyedén meg lehet közelíteni a szomszédos Iszkaszentgyörgyöt, de szinte kőhajításra van Fehérvárcsurgó és a közeli 81-es főút másik oldalán elhelyezkedő Sárkeresztes is. A vasút is érinti a település közigazgatási területét, de nem szeli ketté a falut. A régi, patinás állomásépületek ma is azokat az időket idézik, amikor még nem volt busz és az élet a fényes sínpárokon keresztül jutott el az ország valamennyi szegletébe. Azóta autók és buszok továbbítják elsősorban a lüktetést, de a régi állomásépületekre sok helybeli ma is úgy tekint, mint a településre leginkább jellemző, épített örökségre. Természetesen nem csak ez az egy látnivaló van Mohán, hiszen a 17. században épített templom vörös sisakja messziről látható, és ha kicsit mélyebbre, megyünk a faluban, egy varázslatos platánsorra bukkanunk.

Moháról készült videónkat ITT nézhetik meg.

A keskeny út két oldalán sorakozó, vetkező törzsű óriásokat a terület régi birtokosa, a Bajzáth család ültette. A fákkal övezett sétány végén egy hatalmas kapu fogadja a kirándulót, és nem sokkal beljebb, a palackozóüzem mélyén bugyog elő a kristálytiszta ásványvíz, a Mohai Ágnes.

Az Áldó kutat 1374-ben említik először egy jelentésben, melyet Imre nádor kért. Későbbi, ma is használt nevét a 19. század végén kapta, a tulajdonoscsalád egyik sarja, Bajzáth Ágnes után. Az évszázadok óta ismert ásványvíz elsősorban kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos, de nátriumot és káliumot is tartalmaz, és elsősorban légzési és emésztési hurutos bántalmakra ajánlott. A Mohai Ágnes az egész országban ismert védjegy.

Számos látnivaló fogadja itt a kirándulókat, átutazókat, ám legtöbbször mégis a nyugalom az, ami a leginkább megragadja őket. Van azonban egy élő hagyomány, aminek résztvevői nemcsak, hogy megragadják a gyanútlan Mohára látogatót, hanem össze is kenik, méghozzá a kémény kürtőjéből kikapart korommal. Ez pedig nem más, mint a szintén országos hírnek örvendő Mohai tikverőzés, melynek kialakulása, illetve annak időpontja a múlt ködébe veszett.

Annyi biztos, hogy közelmúltban elhunyt 90 feletti bácsi mindig azt mesélte a tátott szájú hallgatóságának, hogy már az ő öregapja is kente korommal a menyecskék pirosítózott arcát, minden húshagyókedden, azaz a negyvennapos nagyböjt kezdetét megelőző napon. Ez a hagyomány nem csak színjáték, a falu apraja-nagyja részt vesz benne, kergetve a tyúkokat és rettegve a beöltözött ördögöktől, akik válogatás nélkül bekormoznak mindenkit, aki arra vetődik. Mohán tehát zajlik az élet, csobog a savanyú víz és él a télűző hagyomány, de mindeközben a nyugalom szinte állandó, pedig összeér a község területe a nyüzsgő megyeszékhelyével.

Búvóhely természet és nagyváros között

A kiváló adottságokkal rendelkező település lakóit is megkérdeztük, hogy mi az, ami leginkább Mohához köti őket.

Szabó Kálmán 14 évvel ezelőtt, nyugdíjba vonulását követően költözött a településre. Nemcsak befogadta őt a közösséh, hanem meg is bíznak benne, így azóta sok családnak ő teszi az asztalára a környéken szedett gombákat. Kálmán bácsi elmondta: – Leginkább azért szeretem Mohát, mert itt nyugalom és béke van, és karnyújtásnyira a természet. Nagyon tisztességes, rendes emberek élnek itt, akikkel jól megértjük egymást, és ez így együtt mindent megér.

Bakos-Simon Fruzsina három éve költözött a családjával a faluba. A legkisebb, 3 hónapos gyermekük már Mohán született, mert gyorsan kiderült, ez a falu alkalmas a családalapításra. Fruzsina külön kiemelte: – Ötpercnyire lakunk a megyeszékhelytől, mégis az összes pozitív hozadékát élvezhetjük annak, amit egy falu nyújtani tud, méghozzá úgy, hogy közben a természet szépségeit is megcsodálhatjuk, hiszen a zöld túra útvonal mentén fekszik ez a csodálatos kis település.

A falunak nagyon sok szépsége van, már maga a fekvése is, de idetartozik a falu összes háza vagy akár éppen a vasútállomás épülete, nem feledkezve meg az élő hagyományról, a mohai tikverőzésről sem. Ezt már Molnár Gyuláné, a helyi hagyományok egyik nagy ismerője mondta a faluról, aki maga is aktívan részt vesz a település civil életében. Molnárné 36 évvel ezelőtt érkezett a településre, amikor férjhez ment.

Sorozatunk további részeit ITT találják.