Jó reggelt, Fejér vármegye!

2014-ben egy idős úr nyitotta le a kilincset az Ady Endre utcában. Soha el nem mondott történetét cipelte magával, mit át akart menteni a lapokra. Én lehettem a közvetítő. 1944-ben tízévesforma fiúcska volt. Családjával a Prohászka templom mellett laktak, így éppen beleestek a szőnyegbombázás elcsúszott vonalába. Azon ma már mindenki csodálkozik, mesélte, hogy akkoriban volt ott egy mozi, a Glória, amit papok üzemeltettek. A bombázás napján minden ajtón úgy ömlött ki a láng, mint a történetmesélőből az eleven emlékképek. Végül remegő kezét az enyémbe fogva megköszönte a figyelmet, letette mementóit, felvette kalapját, s könnyebb lélekkel távozott. Az utolsó első vagyok, ki ezt a történetet lejegyezhette, hamarosan örökre elment. Ő még ezt el akarta mesélni...én pedig azóta nagy felelősséggel, főleg a szívemmel „hallgatok”.