Kiválóbbnál kiválóbb borokat sorakoztattak fel a profi pincészetek Móron

Huszonnégy éve rendezik meg a Móri Borvidéki Bormustrát, mely a borvidék valamennyi településén látogatást tesz. Ez alól kizárólag Pusztavám a kivétel, ahol nem tartanak egyáltalán bormustrát. A korábban akár nyolc eseményből álló rendezvénysorozatnak az idő múlásával, illetve most Zámoly kényszerű, ám annál sajnálatosabb, ideiglenes távolmaradása miatt, idén csupán négy állomása lett a kifejezetten szakmai rendezvénynek. Söréd és Csókakő már bemutatkozott, így harmadikként Mór következett. Belvárosában álló étteremben gyűltek össze a borvidéki településekről érkező csoportok, hogy közösen nézzék meg szigorú, szakértői szemmel, hogy milyenek is lesznek az idei borok. A borkészítőknek fel volt adva a lecke, mert 2023-ban már a szőlők többségével is voltak gondok. A móri élvonalbeli borászatok termékein azonban ebből vajmi kevés volt tetten érhető.

Buborékkal indultak a fehérek

A kóstolt tételek sora egy gyöngyöző Irsai Olivérrel indult, ami még az igazán száraz borok kedvelőinek is kielégítette a savigényét. A borkészítésben jártas Boros Zoltán szerint a bor illatában szép, fajtajelleges, és nagyon sok szép apró buborékkal bír, de azt is hozzátette, hogy kicsit sok a sav, amit egy kis maradék cukorral kedvesebbé lehetne tenni.

Egy Királyleánykából és Ezerjóból készült fehér pezsgővel folytatódott a kóstoló, melynek érés közben gyakran felkeverték a seprőjét. Gál Gábornak tetszett az élesztős jelleg és a szép, tiszta illat és íz. Miklós Csabi némi mineralitást is felfedezett benne. Ő egyenesen kiválónak minősítette a pezsgőt.

A buborékok után megkezdődött az Ezerjók sora. Az első egy Vén-hegyről származó alapanyagból készült, és csak jókat mondtak róla. A kóstolók szerint jól kezelt, harmonikus bor, aminek a savai is rendben vannak, és bár nincs komoly teste, de egyébként nagyon egyben van a bor. Ezt egy Kecske-hegyről származó követte, mely némelyek szerint túlságosan frissen kénezett, még ha nem is zavaró, ám azt is mondták, hogy igazi paraszt Ezerjó. A harmadik Ezerjó kóstolását követően azt mondta Bäcker Zsuzsanna, a Móri Borbarát Hölgyek Egyesületének vezetője:

–Nagyon örülnék neki, ha ilyen és ehhez hasonló Ezerjókat neveznétek nálunk a versenyen, hogy ilyen lehessen az egyesületünk zászlósbora. Körülbelül 100 palackot szoktunk megvásárolni az adott év folyamán, amit aztán elviszünk minden eseményre.–

A Zeniteknek sem volt könnyű éve 2023-ban, így a 6. mintaként kínált bor olyan szőlőterületről való, ahol csupán 50 mázsa termett az 5 hektárról. A bírálatok szerint nem túl illatos, viszont nagyon tiszta ízű, könnyed, beszélgetős, elsősorban fiataloknak való bor. Ezen kívül is volt még Zenit, amire egybehangzóan azt mondták, szép reduktív, jól kezelt, jóivású, intenzív gyümölcsillattal.

A magas alkohol sem volt ritka

A folytatásban egy 13.9 alkohollal rendelkező Chardonnay került a poharakba, melyre Geszler Csilla azt mondta: Tetszik, szépen jönnek az illatjegyek és bár egy kis maradék cukorral kisimulna a vége, de ez csak az én személyes véleményem.

Egy szintén magas alkohollal bíró bor következett. A Csóka dűlőből, az Aranyhegyről származó Olaszrizling elnyerte a szigorú ítészek tetszését, ahogy az a Szürke barát is, ami egy szűz termés volt.

Aztán felsorakoztak a Generosa borok. Az elsőre azt mondta Diós Máté: Illat íz kiváló alapanyagot feltételez, a bor ropogós, harmonikus, a lecsengése hosszú. A második Generosa Szabadkai Ákos szerint bizonytalan illatú volt és a cukor túlsúly miatt nincs harmóniában, ami kóstolás után is érezhető. Az első kettő édesebb volt, ám a 3. Gerenosa nem volt annyira édes. Geszler József szerint éppen ez volt a három közül a legegységesebb. Ezeket Királyleányka követte, mely Gál Sándor Szerint ízében és illatában kissé zöld, mintha korai lett volna a szüret.

A látó-hegyi Sauvignon Blanc borra azt mondta Pataki Attila: -Virágos, fűszeres, illatos, szépen kezelt, ezért nagyon ízlik és tetszik. Egy másik Sauvignon azt a bírálatot kapta, hogy nem robbanékony, de mint kiderült megvan a fajtajelleges illata, zamatában összetett és harmonikus. Boros Zoltán kiegészítette annyival, hogy: -Ez a bor most van a csúcson az illata szerint. Zamatában van némi fáradság és ehhez a borhoz egy kissé élénkebb savat is el tudnék képzelni. A magas alkoholból származó glicerin miatti édesség jellemzi, de ettől még jó, viszont fontos lenne a rendes kénezés és a gyors fogyasztás.

Különlegességekben sem volt hiány

Az Új-Zélandi stílust követte egy újabb Sauvignon, mely népszerű volt borkirálynők asztalánál is. Különlegesség volt egy Irsai Olivér is, mely megosztotta a közönséget. Az egyi szerint szép is és illatos is, ám a másik oldal véleménye az volt, hogy nem igazán Irsai, inkább hasonlít az Ottonel muskotályra. Mások szerint kóstolás közben kimászik a pohárból a pacsuli és bár tökéletes mestermű, túl sok. Emellett az illatából áradó parfüm felhőt nem követi le az íz, hiányzik a vibrálás a végén.

A különlegessége sora nem ért véget, ugyanis egy kék szőlőből készült fehérbor került a kóstolandók közé. Blanc de Noirs.

–Volt, amikor készítettem ilyet én is. Igazából itt nem kell keresnünk a fajta jegyeit, mert ugye itt gyakorlatilag megerőszakoljuk a szőlőt. Ez egy tökéletesen elkészített tétel, gratulálok hozzá–mondta Boros Zoltán. 

A sort, többek között egy Cabernet Sauvignon rozé zárta, melynek Diós Máté szerint ropogós, megvannak a ribizlis, málnás illatok, ám ellenvélemény is volt, mely szerint talán túlérett szőlőből készült a tétel. De volt még rozé több is. Az egyik egy házasított, amire azt mondták, hogy kellemes ízű, jól kezelt bor. A következő még inkább elnyerte a kóstolók tetszését, az utána következőre pedig azt mondták, hogy dögös a színe.