Nem csak az írott törvényeket kell betartani, hanem az íratlanokat is!

A legegyszerűbbel kezdve, a viselkedéskultúra az, amit egy nép, egy nemzet, egy ország saját magának alakít ki. Ez az, amit talán a legkevésbé befolyásolhatunk mi magunk, hiszen ebbe születünk bele, ezt látjuk szüleinktől, nagyszüleinktől és óhatatlanul eltanuljuk tőlük. A legtöbb esetben innen indul, hogy mit és hogyan illik. Néhány példával élve, míg nálunk megesik, hogy valaki az asztaltól elfordulva fújja ki az orrát vagy tüsszent, addig ez más népeknél ’főbenjáró bűnnek’ számít, de ide tartozik az is, hogy az idősebbnek átadjuk a helyünket a buszon. 

Némileg nehezebbre a protokollra rátérve, azokat többnyire az üzleti élethez kötjük. A protokoll ugyanis megszabja, hogy az egyes szituációkban hogyan kell eljárni, hogyan kell üdvözölni a másik felet, ki és hova ül egy tárgyalóasztalnál vagy egy tárgyalóban. Illetve az is ide tartozik, hogy hogyan kell ’kinéznie’ egy tárgyalóasztalnak, ahol leginkább a megegyezés, egy projekt bemutatása a cél. Görög Ibolya protokollszakértő előadásában mindezekre és a fent említettetekre is kitért. Mint mondta nem célszerű, ha az asztal tele van mindennel. A legjobb, ha csak ásványvíz, kávé vagy tea kap helyet, de ezeknek is megvan a módja. A kávé esetében fontos, hogy mindig legyen egy kis pohár kísérő víz mellette, a csésze fülének és a kiskanálnak ugyanazon oldalon kell állnia, a cukornak, ami szigorúan nem tasakos, pedig a másik oldalon és persze a csésze alatt helyet kapó kistányér is elengedhetetlen. Illetve az sem mindegy, hogy hogyan isszuk azt a kávét, a kanállal csak megkeverni szabad, nem pedig nyalogatni, a kisujj pedig a csészére tapasztva marad.

Ugyanilyen fontos, habár ez nem csak az üzleti életben, a szemkontaktus és a test helyzetének tartása is, mely igen beszédes nonverbális jel a kommunikációban. 

Görög Ibolya arról is beszélt még, hogy mikor kell a nőknek elől és a férfiaknak hátul haladniuk, mikor pedig fordítva, de ugyanígy arról is, hogy kinek hol kell ülnie egy adott szituációban az asztalnál vagy az ülőgarnitúrán. 

A pandémia megváltoztatta köszönésformákról is említést tett, az öklözésről és a könyökpusziról. Utóbbit vezetőknél is láthattuk már számos alkalommal, mindkét fél csak a kölyökét érintette össze üdvözléskor. Ez a kézfogást váltotta ki, ahogy az öklözés is. 

De sok egyéb mellett szó esett még a vokalitás és az öltözködés fontosságáról is. Míg előbbi az agresszió egyik jele is lehet, addig utóbbi megszabhatja a rólunk alkotott képet, így igenis nem mindegy, hogy hogyan jelenünk meg egy hivatalos eseményen vagy a munkahelyünkön. Az előadó szerint mindezek belénk vannak kódolva és nem igényel különösebb ráfordítást, hogy tudjuk hogyan kell kinéznünk és viselkednünk az adott környezetben, szituációban, hiszen mint mondta: nem csak az írott törvényeket kell betartani, hanem az íratlanokat is.