2024.03.11. 19:45
Jegyzet a Covid járvány évfordulójára
Fotó: Pexels
Milyen jó is volt nem emlékezni rá, elfelejteni azt, amire az Országos Mentőszolgálat mégiscsak – hivatalból is szükségszerűen – megemlékezik: mégpedig arról, hogy éppen négy éve ezen a napon nyilvánította világjárvánnyá a Covid-19 fertőzést a WHO. Ennek köszönhetően pedig a magyar kormány rendkívüli jogrendje is életbe lépett és veszélyhelyzetet hirdetett az egész országban.
Az utcák kiürültek, az emberek bezárkóztak, szívükben úrrá lett a félelem, a bizonytalanság, a bizalmatlanság. Valóságos Covid-bélyeget kaptak egyes generációk: az elsősök, akik otthon tanultak meg írni, olvasni, máig érzik ennek hatását, amit rajtuk kívül senki nem ért meg. Az érettségizők, a diplomázók azóta is kemény leckét kapnak az élettől, amikor valóságos helyzetben kell megméretniük magukat. A magukra maradt idősek, az elbocsátottak, a betegek és az intenzívről visszatérők a test és a lélek nyomorúságos magányából gyógyulnak talán máig is. Az itt maradottak, akiket pótolhatatlan veszteség ért, szintén sosem feledik azt az időszakot. Visszatekintve már látszanak a „Covid-korszak” hatásai: gazdasági, pszichés, egészségügyi, társadalmi, szociológiai szempontból egyaránt, de majd a következő évtizedek történelemkönyvei lesznek a megmondhatói annak, mit is éltünk át mi ezekben az években.
Valóságos hadviselés volt ez, noha fegyverek nélküli, de hatásában, megkockáztatom, hasonló. Sokat tanult belőle az egész világ, benne ez a kicsi, de erős magyar társadalom is, amelyben mégis folyton kerestem és mindig meg is találtam azt az összetartó erőt, amely a szilánkjaira hullott sorsokat segített összetákolni. Ahogy mindig, ekkor is a „szerencsét” kerestem a szerencsétlenségben. A segítő szándékot, a tenni akarást, a megértést, mert továbbjutni, megérteni csak így lehet. Olyan volt ez a pár év, mint egy hosszú, levegővétel nélküli szünet, annak is a vége, amikor már fojt az oxigénhiány, amikor már csillagokat lát mindenki. Ahhoz, hogy ebből így kijöttünk, hogy erre ma már múltidőben emlékezhetünk, mindenki egyöntetű akarata kellett.