Csúsztak, rágtak, pusztítottak

Tavasszal és a nyár derekán az egyik legkellemesebb dolog nap végén kiállni a teraszra és elnézni a növényeinket, a kertet, benne a hazafelé igyekvő szomszéd macskával. Mostanában azonban valami rontja ezt az idilli képet. A lenyugvó Nap utolsó sugarai egy barnás, narancssárgás, nyálkás testről csillannak vissza, amely komótosan igyekszik a minap elültetett virágaink felé. Közelebb lépek hozzá, mire a fura kis állat izmos testét összehúzva igyekszik elrejteni magát a rosszalló tekintetem elől. Alig telik el pár perc, újabb nyálkás kis testek jelennek meg az ágyásban szerte szét, hogy egy jóízűt harapjanak valamelyik levélből. Sajnos, már jól tudom, hogy nem akárkivel van dolgom: nem más ő, mint a spanyol csiga, a kertek ősi ellensége.

Habár nem is annyira ősi, csak az 1950-es években jelent meg Európában ez a nagy testű meztelencsiga, közismertebb nevén, spanyol csiga. A Magyarországon megtalálható 26 meztelencsiga fajból tíz fajt a kártevők közé sorolunk, köztük a spanyol csigával. Gyakorlatilag mindenhol megtalálhatóak, ahol zöld növényzet fordul elő kellő nedvességgel párosulva. Sőt, ha netán még zöldséget is termesztünk a kertben, biztosak lehetünk benne, hogy a spanyol csiga gyakori vendégünk, akkor is, ha eddig elkerültük a vele való találkozást. Fejér megyében a falvakban biztosan előfordul, de szép számmal akad a meztelen látogatóból a kertvárosi környezetben is. Annak ellenére, hogy a spanyol csiga szívesen költözik be kertjeinkbe, nem biztos, hogy szívesen látjuk. Éppen ezért nagy szakirodalma van a kéretlen vendég kevésbé szívélyes üdvözlésének, avagy kevésbé szofisztikátlan megfogalmazva, tömérdek praktika kínálkozik a csiga elpusztítására, vagy legalább távol tartására. Lássuk, melyek ezek!

Nyilvánvalóan a legegyszerűbb védekezés, ha ártalmatlanítjuk a csigát, ezért sokan az elpusztítás egyszerű módszeréhez folyamodnak. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint ez nem jelent tartós és hosszú távú megoldást, a csigák továbbra is ott fognak kellemetlenkedni a kertjeinkben. Használhatunk az irtáshoz vegyi anyagot, sokan használnak sót, mészport, gipszet, hamut, szódabikarbónát, ecetet. Ezekkel azonban az a baj, hogy a következő öntözés alkalmával eltűnnek. A természetes vegyi anyagok mellett a kertészeti boltok polcain találunk különböző vegyszereket, amelyek viszont veszélyt jelenthetnek a háziállatainkra. A háziállatokra veszélyes metaldehid tartalmú csigaölő szerek mellett egyéb technológiák is vannak. Ide értve a különböző házi praktikákat, például a sörcsapdát. Ehhez nem kell mást tennünk, mint kihelyezni egy sörrel töltött edényt azokra a helyekre, ahol a csigák előszeretettel megfordulnak. A csiga aztán belemászik, beleiszik és elpusztul – ismertette az eljárást az egyik székesfehérvári mezőgazdasági bolt eladója, aki javasolt olyan szert is, ami széthinthető a füvön és nem káros sem kutyára, macskára, sem emberre. Ugyanakkor az öntözés ezt is hatástalaníthatja. 

A legbájosabb megoldás az indiai futókacsa, aki velünk ellentétben, nagyon fog örülni a csigáknak, és jól bevacsorázik belőlük. Nyilván a kacsa tartása a kertvárosi környezet – inkább díszkertként funkcionáló – ágyásaiban kevésbé életszerű elképzelés. Ezért célszerűbb a megelőzésre fókuszálni, és termőhely kiválasztásakor kerülni a mély fekvésű, vizenyős területeket. Kihelyezhetünk csigakerítést is a betelepedés irányára merőlegesen, megakadályozandó a csigák bejutását a védendő területre. Ezt elkészíthetjük fémlemezből is, amely minimum húsz centiméter magas legyen, tetején 45 fokos szögben visszahajló peremmel, amely a csigák bevándorlásának irányába nézzen. Szóba jöhet a villanypásztor elvén működő csigakerítés is, a huzalokba vezetett áram megakadályozza a csigák továbbjutását. 

Számtalan praktika áll tehát rendelkezésünkre a csúszás és rágás megakadályozására. A legfontosabb, hogy a megfelelő védekezési módszer kiválasztásához vegyük figyelembe a terület elhelyezkedését és nagyságát.