Háborúk árnyékában: mire számíthatunk a közeljövőben? Erről kérdeztük a biztonságpolitikai szakértőket

Ukrajna és a Közel-Kelet háborúja szolgáltatta a témát május 7-én, kedden este a Mathias Corvinus Collegium (MCC) székesfehérvári központjában, ahol Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai szakértőt és Bendarzsevszkij Antont, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatóját kérdezte Pócza István, a Mandiner munkatársa. Östör Annamária, az MCC székesfehérvári képzési központjának vezetője előrevetítette: a geopolitikai és biztonságpolitikai téma ma a mindennapjainkat érintő kérdés, melyben izgalmas és érdekfeszítő irányokat vázolhatnak a szakértők. Így is volt.

Teltház előtt készült a műsor, melynek fő és első vonulata az atomháború kérdése volt.  E kérdés ugyanis most mindenkit foglalkoztat, hiszen az elmúlt időszakban számos olyan fenyegetés, kommunikáció merült fel az európai politikusok részéről, amely sokakban aggodalmat keltett. A kérdés tehát jogos: vajon valóságos az, hogy atomháború, atomfenyegetés következhet azon folyamatokat látva, amelyek jelenleg zajlanak a világban? Robert C. Castel azonban elsősorban arra világított rá: szerinte „egyfajta atom-analfabéták” lettünk a hidegháború vége óta. Vagyis az atom, mint egyfajta szörnyeteg a mai generációk számára  nem érződik valós fenyegetésnek. „Most olyanok hozzák a döntéseket, akik nem érzik a csontjaikban az atomháború rettenetét, és egy olyan közösséget próbálnak dezinformálni, amely már nem tudja, mi az az atomfegyver”. Az atomfenyegetés és a világháború lehetősége az Ukrajna és a Távol-Kelet hadszínterein zajló események kapcsán ma is felmerülő kérdés. E téma mentén beszélgettünk mi is a két szakértővel, akik a geopolitikai kifejezést már nem feltétlenül tartják helyénvalónak egy ilyen kérdésben:

– Amikor geopolitikáról beszélünk, akkor bizonyos szinten becsapjuk a közönséget. Mert e diszciplína azt sugallja, hogy itt a földrajznak vagy a térnek és a határviszonyoknak az együttváltozásáról van szó, de közben nem erről van szó egyáltalán!  Egyszerűen hatalmi politikáról van szó – mutatott rá Robert C. Castel, akihez Bendarzsevszkij Anton eképp csatlakozott:

– Én optimista vagyok: mert noha folyamatosan felmerül az újabb világháború vagy a nukleáris háború esélye, én mégis azt gondolom, erre nem számíthatunk. Globális turbulenciákra, újabb konfliktusokra, feszültségekre igen, de globális jellegű világégésre nem – szögezte le. S hogy miért nem? A szakember azt mondja, szerinte mégis mindenki tisztában van azokkal a következményekkel, amelyekkel egy nukleáris háború járhat, és emiatt mindenki tartani fogja az úgynevezett „vörös vonalakat”. – Mindenesetre, ami Ukrajnát illeti, nem várok nagy változást ebben az évben, tehát a háború még a következő időszakban is folytatódni fog – fogalmazott határozottan.

– Itt a kérdés az, hogy most a második hidegháborút vagy a harmadik világháborút fogjuk látni? Igazából nem tudjuk – folytatta a diskurzust Robert. – Láttunk ugyanis egy, a mostanihoz hasonló dinamikát a második világháború előtt. Hiszen mivel kezdődött a II. világháború? Egy sor helyi és regionális háborúval, és nem sikerült megakadályozni azt, hogy ezek összefolyjanak, mint a tintapacák. Ebből lett egy világháború. Tehát a világháború nem úgy tör ki, hogy tíz gonosz ember dörzsölgeti a kezét egy pincében, a petróleumlámpa fényénél, hogy gyertek, csináljunk egy világháborút! Senki nem akar világháborút, de néha mégis felszállunk erre a tigrisre, amely vágtat velünk egyre gyorsabban, s már nem tudunk leszállni róla…