Ismerjük meg Fejér településeit! – Perkáta

Perkátáról készült filmünket ITT tekinthetik meg.

A Fejér megye délkeleti részén fekvő Perkáta Adonytól tíz, Dunaújvárostól tizenöt kilométerre található. A Mezőföld keleti peremének völgyekkel szabdalt lösz fennsíkján létrejött település neve kelta eredetre vezethető vissza. Perkáta rendkívül jó termőhelyi adottságainak köszönhetően már a korai neolitikumtól kezdődően lakott volt. Az újkőkori ember nagy méretű, többhelyiséges, cölöpszerkezetű, gyakran tűzhellyel ellátott házakban lakott, amelyet a település területén előkerült régészeti leletek is alátámasztanak.

A honfoglalás után Perkáta fejedelmi, majd királyi birtokká vált, az Árpád-korban látványosan fejlődő település helyére a 13. században a hantosszéki kunok költöztek be, a 15-16. századi oklevelekben a települést Kétperkáta néven említik. A török pusztítás, majd a tizenöt éves háború alatt elnéptelenedett faluba a 17. század során többségében délszlávok és rác telepesek érkeztek. A Rákóczi-szabadságharc idején a lakosság jelentős hányada elmenekült lakóhelyéről. A török idők után a település a jezsuiták tulajdonába került, akik 1720-ban Gyertyaszentelő Boldogasszonyról elnevezett templomot, egy évvel később pedig plébániaházat építettek.

1774-ben Mária Terézia visszavette a jezsuitáktól Perkátát és egy évvel később báró Radványi Győry Ferenc királyi biztosnak adományozta. A Győry-család perkátai léte idején a település újra fejlődni kezdett. Az 1758 körül épült kastély elődjét átépítették, zárdát, leányiskolát, óvodát alapítottak. A jezsuiták által épített templomot elbontották, helyére új templomot és szentélyt építettek.

Ebben az időszakban egészült ki Perkáta neve a „nagy” előtaggal, míg Kisperkátán az uradalom majorsági települése épült ki. A lakosság fő megélhetését továbbra is a mezőgazdaság biztosította, de kézműveseket és kereskedőket is egyre nagyobb arányban lehetett találni a településen.

Kisperkáta és Nagyperkáta 1864-ben közigazgatásilag is külön településsé vált, majd később Nagyperkáta nagyközségi címet kapott. Ez így maradt egészen 1926-ig, amikor a két településrészt újraegyesítették.

A római katolikus templom felújítása és bővítése az első világháború hajnalán kezdődött és 1917-ig tartott. Az új, három hajós épület déli mellékhajójának kórus alatti végében található a hősök emléktáblája, mely az első világháború 177 perkátai áldozatának állít emléket. A második világháború során 28 zsidó lakost deportáltak, a harcok a települést sem kímélték.

A háború utáni államosítás a Perkáta ékességének számító Győry-kastélyt sem kímélte. Hunyady Imre gróf a kastély elhagyására kényszerült, így az épület kegyúr nélkül maradt. A berendezési tárgyak – bútorok, használati eszközök, valamint a család személyes holmijai – barbár fosztogatásnak, pusztításnak estek áldozatul, s alig-alig maradt belőlük valami az utókor számára. A megmaradt tárgyak a fővárosba és a székesfehérvári múzeumba kerültek.

A kastély főépületében általános iskolát alakítottak ki, ahol a jelenlegi iskola megépüléséig, 1974-ig folyt az oktatás. Az 1975-79 között végzett felújítások után a főépületbe költözhetett a nagyközség művelődési háza, és itt kapott helyet a közel 22 ezer kötettel rendelkező könyvtár is. A látogatók számára is nyitott kastély legutóbbi felújítása 2016-ban ért véget. A kastély fő- és melléképületei otthont adnak a helyi civil szervezetek és klubok összejöveteleinek, termeit néptánc és sportfoglalkozások, bemutatók, kézműves foglalkozások, tanfolyamok, előadások és kiállítások töltik meg élettel, tartalommal. Mindemellett a kastély díszterme és konferenciatermei nagyobb szabású képzések, esküvők megtartására, osztálytalálkozók és egyéb kis és közepes létszámú rendezvények, ceremóniák befogadására is alkalmas.

A lakosság száma a 19. század elejétől napjainkig 3500 és 6000 fő között mozog, a nagyközség lakóinak száma a 2019-es adatok szerint közel 4 ezer fő, a lakások száma pedig meghaladja az 1500-at.

A közösség tagjai mindig számíthatnak egymásra

Van, aki a főváros nyüzsgését hagyta maga mögött azért, hogy családjával együtt Perkátán alakítsa ki új otthonát. S hogy miért jó itt élni? Meséljenek erről a helybéliek!

– Nagyon jó itt élni, nagyon kedves emberek élnek Perkátán. Ide költözött édesanyám is, itt él a családom, minden ide köt. Épülő-szépülő falu, mindig van valami új, amit az ember felfedezhet, mindig találunk valamint, ami előreviszi az életünket. A szomszédaim jók, a családom kedves, a munkatársaimban barátokra leletem. Minden szállal kötődhetek Perkátához. – mondja Szarka Istvánné.

Orgoványi Viktor családjával Budapestről költözött a Fejér megyei faluba, hogy itt neveljék fel gyermekeiket, s alakítsák ki a gyermekneveléshez szükséges megfelelő körülményeket.

– Először csak az óvodán keresztül ismertünk meg embereket, majd egyre több ismeretséget kötöttünk, és belecsöppentünk egy olyan közösségbe, amely egymást segíti, egymást építi. Úgy gondolom, ez a legfontosabb itt, Perkátán.

Kókainé Illés Adrienn 1,5 éves korában költözött édesanyjával Perkátára, s habár néhány évig tanulmányai és munkája miatt Dunaújvárosban élt, a családalapítás után visszatért szeretett falujába.

– Nagyon szeretünk itt élni, a helyi közösség nagyszerű, az emberek számíthatnak egymásra, és a fiataloknak is egyre több programlehetőség van helyben is.