Jó reggelt, Fejér vármegye!

Középiskolásként táncórák keretében ismerkedtem a klasszikus mozgásformákkal. Darabosan ugyan, de ment a tangó és a csacsacsa is. Minden kedden makkos cipőnk csúszós talpán lavírozva versengtünk a legszebb lányok táncrendjének szabad rubrikáiért, de a legnagyobb sikert talán a magyar tanárnál arattam. A szerdai irodalomórán szabadkoztam  a táblánál, hogy „a tánciskola miatt nem tudtam készülni, tisztelt Tanárnő”. Nem voltam és azóta sem lett belőlem Travolta, de a felszólításra, hogy mutassam meg mit tanultam előző este, azonnal átkaroltam légpartnerem derekát. Szólóban jártam bécsi keringőt a tanári asztal mellett, a 34 fős osztályunk derültségére. A tanárnő is csak elmosolyodott, s nem írt egyest a naplóba.