Rovó Tamás: "mega táncgálával ünnepeljük, hogy tizenöt éve vagyunk Fehérváron"

- Pályafutása 15. évét ünnepli a Megadance Székesfehérvári Táncszínház, Székesfehérvárra azonban már évtizedes karrier után érkezett. Mikor kezdett el táncolni?

- Székesfehérváron 2009 óta élek, ám amióta az eszemet tudom, táncolok. Nem véletlen ez természetesen, hiszen édesapám is táncol, illetve tánccal foglalkozik. Úgy nőttem tehát fel, hogy figyeltem édesapámat, ahogy a panellakásban táncol és készül a versenyekre. Egyszer csak elkezdtem magamtól táncolni, s nem vettem észre, hogy ő ezt látja. Ettől a pillanattól magával vitt az edzésekre, fellépésekre – így „fertőződtem meg” tulajdonképpen a tánccal. Először apukámnál táncoltam az ő csoportjában, majd 14 évesen felvételiztem a balettiskolába Pécsett, ahova fel is vettek. Autószerelőnek is jelentkeztem azonban ugyanebben az évben, így joggal tette fel édesapám a kérdést: hogyan döntök. Végül, nem nagy meglepetésre, a tánc mellett döntöttem. Mondhatom tehát, hogy hat éves korom óta táncolok, de a tudatosság 19 éves korom környékén jött el, amikor a Győri Nemzeti Színházhoz szerződtem. Akkor végeztem az iskolában és azt hittem, enyém a világ. Imre Zoltán azonban egyszer odajött hozzám a színpadon, és azt mondta: meg kéne tanulni táncolni… Óriási hidegzuhanyként ért ez a mondat, hiszen frissen végzett táncosként azt gondoltam, én mindent tudok, és minden nagyon jó! Aztán kiderült, hogy nem. Ettől a perctől napi 6-7 órákat gyakoroltam egyedül, külön a balett teremben. A premieren újra odajött hozzám, és azt mondta, na, hát erről beszéltem! Itt kezdődött a tudatos munka számomra a táncban.

- Tehát nem elég ösztönösen jól táncolni, a táncban a tudatosság viszi előre a művészt?

- Az évek, a tapasztalat nagyon sokat számít. Szerintem van, akinek elég 5-10 év, és van, akinek 15 vagy 20 év után jön el az a pillanat, amikor „ésszel” kezd el táncolni. Nekem a Győri Nemzeti Színházban töltött tizenkét év nagyon sokat segített abban, hogy tudatosan foglalkozzak, nemcsak a tánccal, hanem magával a színházzal is. Számos olyan emberrel dolgozhattam ott is együtt - például Tordy Gézával vagy Kaszás Attilával -, akik mellett, még ha csak statiszta is az ember, rengeteget tanulhattam. Ez a fajta tanulási vágy ma is jellemez: rendszeresen kiülök a nézőtérre, és nézem, hogyan próbálnak a többiek. Ám egyszer eljön az idő, amikor kialakul az ember saját egyénisége. Az én pályafutásom, azt gondolom, a Fame előadásban teljesedett ki 2021-ben. Nagy siker volt és rendkívül jó munka, rengeteg tánccal. Nagyon jó csapattal vihettem végig ezt az óriási feladatnak számító előadást.

- A Megadance, mint iskola, mikor fogalmazódott meg? Két éve volt egy 25 éves jubileumi gála, most pedig egy 15 éves. Hogy is van ez?

- Nem ugrálunk az időben, csak arról van szó, hogy a Megadance egyesületét Győrben 1996-ban alapítottam. Így ünnepelhettük két éve a 25. jubileumot, ám most megünnepeljük azt is, hogy Székesfehérváron 15 éve működik a tánciskola. Ezt reményeim szerint 2026-ban követi egy újabb jubileum, amikor viszont az egyesület fennállásának 30 évét ünnepeljük egy gálával. 19 évesen alapítottam a tánccsoportot, amelyet nem volt könnyű ennyi évtizeden át fenntartani. Lesz tehát mit ünnepelni!

-Hip-hoppal kezdte, most mi a fő műfaj?  

- A musicalek. 19 évesen hip-hop oktatással kezdtem, ám ahogy a színházi évek teltek-múltak, egyre inkább elfordultam a színház irányába, és a musicalek világa az, ami igazán közel áll hozzám. Alapvetően tehát musical vagyis inkább színpadi táncos vagyok, aki a showtánctól kezdve a hip-hopon át a break, a rock and roll, a társastánc és a néptánc mellett a musicales, jazzes és időnként a kortárs vonalat is bevonja a folyamatba.  Amikor megkérdezik, hogy milyen stílusban táncolunk, azt szoktam mondani, ’Rovó Tamás stílusban’.

- A Megadance Székesfehérvári Táncszínház csoportjában kik táncolnak?

- Jelen pillanatban vegyes korcsoport jár a csapatba, hétfőnként vannak óráink. A tanévhez igazodik a képzés, ami azt is jelenti, hogy minden május környékén az érettségiző korosztály egy része elmegy, mert máshol folytatják a tanulmányaikat. Vannak persze, akik visszajárnak továbbra is. Így azonban az a tendencia, hogy évről-évre megújul a csapat.  

- A mostani gála június 3-án lesz a Vörösmarty Színházban. Mire számíthat a közönség?

- A műsort kollégáim és barátaim vezetik majd: Váradi Eszter Sára és Keller János, akik tanácsaikkal is segítik mindig a színpadi folyamatokat. Németh Mariann rendező-asszisztens a háttérben segítette a munkát, amivel nagy terhet vett le a vállamról. Bakó Gábor mesterem itt lesz a gálán a Bakó Dance Company-val, ahogy édesapám tánccsoportja, az Eurodance Táncszínház Egyesület is. De sokan fellépnek még velünk és egy meglepetéssel is készülünk. A tapasztalatom az, hogy a fehérvári közönség élvezi és értékeli ezeket a fellépéseket.