Ahogy én azt elképzeltem

A borongós, esős őszi napokon, majd a latyakos és hóért esedezős, időnként velőt rázóan fagyos téli estéken szinte bármit megadnék azért, hogy végre lássam a tavasz első jeleit, végül pedig, mintegy fő attrakcióként megérkezzen a nyár. Ha a nyárig visszalévő perceket nem is, a napokat igenis szorgalmasan számolom, és már rángatom elő a szekrényből az ujjatlanokat, shortokat. Mert mennyivel jobb strandon heverészni, a virágainkat gondozni a kertben, lengén öltözködni, mint nyakig felöltözve, ázva, fázva, dideregve közlekedni, havat lapátolni, szélvédőről jeget kaparni. Most itt az én napsütésem, melegem, virágaim. Kertészkednék, de nem tudok, mert kint negyven Celsius-fok van, a Nap szinte perzseli a bőröm, este pedig marnak a szúnyogok. Nyár van.