Jó reggelt, Fejér vármegye!

Mindannyian annyira nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy igazi egyéniségek vagyunk, hogy nem leszünk a szürkék hegedűsei, hogy inkább önként vállaljuk a különcséggel járó bélyegek egész gyűjteményét, de mindeközben a nagy, mindenkinek nevezett halmaz jelentős része panaszkodik, és mindegy, hogy mire, csak úgy panaszkodik és maga sem biztos benne már, hogy meggyőződésből vagy megszokásból, de a lényeg, hogy eljusson oda, hogy a panaszkodásra egyébként nem hajlamos ember is fel-, avagy lejusson arra a szintre, hogy az is panaszkodjon, hogy az se bízzon a jövőben, a jóban, a szépben. Az ilyen energiavámpíroknak is becézettek talán eljárhatnának az anonim pesszimisták klubjába, hogy csak hozzájuk hasonlókat vegyenek le az életről. Esetleg az is elegendő lehet, ha megfigyelik a nyár derekán a napraforgók egyentömegét, melynek cseppet sem egyedi egyedei, elhanyagolható kivétellel, mind egyformán szőrösek, zöldek és napsárga főkötőt hordanak. De mégsem ezen tulajdonságaik a legfontosabbak, hanem, hogy bármilyen tikkasztó meleg, vagy éppen jégveréses, viharos nap is van a hátuk mögött, ők már a kora esti órákban visszafordulnak Kelet felé és már alkonyatkor várják, hogy jön majd egy új nap, ami biztosan még jobb lesz, mint az előző. Úgy tűnik, hogy a "hallgatag növényeknek" nem csak a "szerelme emberibb", hanem az élethez való hozzáállása is, mint sok embernek.