Magyar András: szeretnék úgy működni, mint egy jó katalizátor

Van összefüggés a megbízatásának azzal, hogy polgármester-jelöltként indult a választásokon?
– Csupán annyi, ha polgármester lettem volna, akkor nem vállalom el ezt a megbízatást. A tény az, hogy az elődömnek lejárt a megbízatása, mint ahogy a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum legtöbb intézményvezetőjének és a kancellárjának is. Új kinevezések születtek. A főigazgatói megbízatást pedig én kaptam.

De gondolom, nem lepődött meg…
– Nagyon régóta, pontosan 2007 óta dolgozom a szakképzésben, 2011 óta pedig igazgató vagyok.  A Szakképzés 4.0 koncepció pedig egy izgalmas feladat számomra.

Tehát ezért vállalta el...
– Ez egy nagyon nagy megtiszteltetés, és egy nagyon-nagyon jó feladat.

Mielőtt erre rátérnénk, felvetődik az is, hogy akkor mi lesz a Dunaújvárosi SZC Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskolával, azaz a Kerivel, amelynek eddig az igazgatója volt?
– A kereskedelmi iskola vezetői pozícióját jelenleg az SZMSZ szerint fogjuk betölteni. Az egyik igazgatóhelyettes fogja vinni az iskolát egy évig.

Mit szóltak a kinevezéséhez?
– Azt mondták, hogy sajnálják, hogy eljövök, de sok sikert kívántak a munkához, és hozzátették, örülnek, hogy azért mégiscsak a főnökük maradok.

Ha már a mit szóltaknál tartunk. Mit szóltak az igazgató kollégái?
– Mi nem csupán munkatársak, hanem sokkal inkább egy baráti társaság vagyunk az igazgató kollégákkal, így örültek a kinevezésemnek és gratuláltak.

Mielőtt a terveit szóba hoznánk, lépjünk egy kicsit vissza az időben. Miért lett pedagógus?
– Én mindig is tanárnak készültem. A humán tárgyak, s ezen belül a történelem szeretete egyértelművé tették, hogy tanári pályára fogok menni. Eredetileg történelem szakos vagyok, először még történészként szerettem volna dolgozni.  Nagykőrösön dőlt el, hogy mégis inkább tanár leszek. A Nagykőrösi Református Gimnáziumban voltam gyakorló tanításon, azon a katedrán állhattam, amelyen Arany János is tanított. Ezt nagy megtiszteltetésnek éltem meg, a gyakorló tanításon szerzett élményeim megváltoztatták az elképzelésemet, akkor dőlt el, hogy nem kutatni, hanem tanítani akarok. Először az egyetemen maradtam, és Pozsgay Imre professzor tanársegédje lettem. Aztán oktattam még az egyetemen, majd hazakerültem Dunaújvárosba, és a Keriben kezdtem a történelmet tanítani. Mellette, 2007-től a főiskolán a Tanárképző Intézetben is oktattam. Ettől kezdve a középiskolai oktatás mellett a felsőoktatás is mindig jelen volt az életemben.  Mindig komplexen, folyamataiban, összefüggéseiben szeretem látni a dolgokat. Izgalmas szakmai feladat részt venni a szakképzésben és a tanárképzésben egyszerre.

Arról beszélgettünk, hogy a pedagóguspálya mindig is vonzotta. De hogy került az igazgatói székbe?
– Ha az emberben van ambíció, a vezetői feladatok megtalálják, ennek most már 13 éve.

Mi volt ebben a munkában jó és mi volt ebben a nehéz?
– Tanárként az ember mindig azt mondja, hogy az a legjobb, amikor az ember bemegy a tanterembe, becsukja az ajtót és taníthat. Ezzel szemben táblázatokkal bíbelődni, meg jelentéseket készíteni nem annyira érdekes munka, de ez is a vezetői feladatok része. Az iskolavezetés egy nagyon összetett vezetői feladat. Gyakorlatilag minden az igazgató felelőssége, a lógós gyerektől kezdve a szakmai eredményeken át addig, hogy milyen az intézmény megítélése. Egy nyugdíjas igazgató kollégám mondta egy továbbképzésen, hogy ne legyünk mérgesek vagy elégedetlenek, hogyha egy vagy két év után nem lesz olyanná az iskolánk, mint ahogy azt elképzeljük. Mert ez egy hosszú folyamat. És ez tényleg így van. Az oktatás nem arról szól, hogy fél év vagy egy év alatt mindent a feje tetejére tudunk állítani, és minden megváltozik, és minden nagyon jó lesz.  Az oktatásban sokkal hosszabb folyamatokban kell gondolkodnunk. Most, hogy az én vezetésem alatt is eltelt 13 év a Keriben, most érzem azt, hogy igen, a Keri abba az irányba tart, ahogy én ezt elképzeltem. Ilyenkor az ember elkezd más dolgok után érdeklődni, érdeklik más kihívások, más feladatok is. Velem is ez történt.

Most már a főigazgatói székében ül, és ott beszélgetünk. Milyen tervvel, koncepcióval jött ide?
– Rengeteg tervem, elképzelésem van. Szeretnék szabad energiákat felszabadítani. Hiszem és vallom, hogy az igazgató kollégákban van kreativitás, van több tetterő, és remélem, hogy mindezeket elő tudom majd hívni. Szeretnék úgy működni, mint egy jó katalizátor. Célom, hogy még jobban összekössem az iskolákat az iparkamarán keresztül a kkv és a nagyvállalati szektorral. Szeretném, ha minél jobban meg tudnánk felelni a gazdaság kihívásainak. Szeretnék közelebb kerülni a tantestületekhez is. Főigazgató szerintem még Dunaújvárosban nem tervezett olyan jelenlétet az intézmények életében, mint amit én tervezek.

Mi a jövője a szakképzésnek?
– A szakképzés jövője szerintem egy nagyon fontos stratégiai felismerés. Korábbi évtizedekben azt hallhattuk, hogy akinek nincs gimnáziumi érettségije, az semmit nem ér.  Aztán kiderült, hogy nem minden gyereknek ad a gimnázium megfelelő életpályára lehetőséget. Ezzel szemben a szakképzésben már a tanulmányi idejük alatt is elkezdhetnek egzisztenciát építeni. Később pedig egy kiszámítható, tervezhető életpályára léphetnek. Néha zavarba ejtő összegeket hallunk arról, hogy egy pályakezdő burkoló, hegesztő vagy villanyszerelő srác mennyit tud keresni havonta.

Irigykedik?
– Majdnem, hogy csak, igen. Én azt gondolom, hogy most már van becsülete a kétkezi munkának Magyarországon, és ez így rendben is van.

Tehát ismeri a helyzetet, ismeri azokat a feladatokat is, amiket meg kell oldani. Azért azt is szóba kell hozni, hogy ősztől önkormányzati képviselő is lesz…
– Régóta foglalkoztam, foglalkozom politikával. Nyilván volt olyan városvezetés, amely oktatási kérdésekben megkérdezte a véleményemet, és van olyan városvezetés, amely nem. Most, mint képviselő, majd elmondhatom, és el is mondom a véleményemet. Nyilván a politikát nem hozom be a szakképzési centrumba, a Keribe se hoztam be, de az oktatást képviselni fogom a közéletben.

Milyen nehézségre számít ebben az új pozícióban?
– A gyerekzsivaj nagyon fog hiányozni. A Keriben mindig az volt a fő célkitűzésünk, hogy a tanulók jól érezzék magukat az iskolában, szívesen jöjjenek, és boldog diákéveket töltsenek nálunk. Az ajtóm mindig nyitva állt előttük, meghallgattam problémáikat, javaslataikat. Az a hitvallásom, hogy ettől lesz igazán jó egy iskola.

Forrás: Fekete Györgyi / duol.hu