2024.08.02. 15:30
Valódi munkát és lelket öntöttek növényekbe
Nehéz, de izgalmas, reményekkel teli napja volt a héten a bakonycsernyei közösségnek. A 300. születésnapját ünneplő nagyközségben járt a Virágos Magyarország zsűrije. Hogy hány pontot kaptak a százból, az nem tudtuk meg, de azt igen, hogy mi volt az ítészek összbenyomása. Erről Tamás Ádám beszélt.
Tamás Ádám különösen nagyra értékelte, hogy milyen magas a közösség részvétele az építő, szépítő munkában
Fotó: Nagy Norbert / FMH-archív
Hogyan lettek zsűritagok, és hogyan zajlik a zsűrizés?
– Tamás Ádám vagyok nyugdíjas parkfenntartás vezető, aki 1972. áprilistól 2010. decemberéig vezettem Székesfehérváron ezt a területet. Eközben 33 virágórát terveztem és érdekesség, hogy egyik sem száradt ki, annak ellenére, hogy nem volt automata öntözőberendezés. Én már 31. éve zsűrizek. A társam, Tar Imola a Kertészeti Egyetem docenseként oktatja a jövő szakembereit, többek között a történelmi kertek ismeretére. A szűrizés úgy zajlik, hogy a nagyobb településre, városokba általában hárman járunk, míg a kisebb községekre legtöbbször csak ketten.
Végigjárva Bakonycsernye utcáit, köztereit, látva az lassan már évtizedek óta tartó igyekezetet, mi volt az összbenyomása a zsűrinek, milyennek értékelik ezt a látogatást?
– Nagyon fölkészülten várt minket Turi Balázs polgármester. Először végigmentünk a zsűrilapokon, mert bár Virágos Magyarország a program neve, de ez már nem csak a virágosításról szól. A bírálat szempontjai a következők: a település zöld felületének minősége 50 százalék, a turistabarát környezet kialakítása 10, a környezetvédelem, a fenntarthatóság, és környezeti nevelés 15 százalék. A közösségi részvétel a település zöldfelületeinek kialakításában 15 százalék, és az önkormányzat felkészültsége a versenyben való részvételre 10 %. Amikor végeztünk a zsűrilapok kitöltésével, bejártuk a települést. Több új dolog elkészült, még több új dologra megvan a tervük és meg is nyerték rá a szükséges pályázati pénzt, úgyhogy összességében nagyon fejlődőképesek. A település méreteit, kinézetét, illetve a lakosság számát figyelembe véve meg is kérdeztem a polgármestertől, hogy miért nem város még Bakonycsernye? Láttuk, hogy ezen a településen nem kirakatpolitikát folytatnak, hanem tesznek a fejlődéséért, és ugyanezt láttuk Csatkán is, ugyanis ezek szomszédos települések és őket is meglátogattuk.
Mi az amit kiemelne, amitől esetleg Csernye más, mint a többi pályázó település?
– Nagyon szép, tiszta település, rendezett, látszik, hogy nem ilyen ad hoc rendbetétel történt a településen, hanem évek hosszú során, tervszerűen vált ilyenné. Van két horgásztavuk, és annak a környéke is nagyon szépen gondozott, igazán rendben van. Emellett nagy gondot fordítanak az épített örökségre is, szóval összességében nagyon meg voltunk elégedve azzal, amit láttunk a zsűritársammal együtt. Ugyanakkor azt nem szabad elfelejteni, hogy Bakonycsernye még csak másodszor jelentkezett, és a díjazásnál nyilván azok a települések vannak közelebb a sikerhez, akik visszatérő versenyzők, akár már öt, vagy éppen tíz éve. De jó irányban halad Bakonycsernye, mert látszik, hogy itt nem arra hajtanak elsősorban, hogy díjat nyerjenek hanem arra, hogy a lakosság jól érezze magát, és ennek érdekében évről-évre, következetesen teszik amit kell.
Mire lehet még pontokat kapni, ha mégis jól akarnak szerepelni a második próbálkozás alkalmával?
– Ez a negyedik ciklusa a polgármesternek, aki ősszel az ötödiket kezdi, és jó látni, hogy a vezető és a körülötte állók szívvel-lélekkel csinálják ezt a munkát. Az meg különösen örvendetes, hogy ez a közös feladat szépen összekovácsolja a közösséget, és ez fontos, már csak azért is, mert van olyan része is az értékelésnek, hogy pontozni kell, milyen mértékű a közösségi részvétel, és Csernye, illetve az ottani önkéntes segítők csapata erre magas pontszámot kapott.