Fejér évfordulós emlékei

Semmi sincs véletlenül

Egy tréfa úgy tartja, hogy nagy eleink úgy adtak nevet a honfoglalás idején, hogy „sok itt a kecske, sok itt a mét, legyen e hely neve Kecskemét”. Talán valóban volt néhány ilyen névadó, ám a Velencei-tó esetében nem véletlen, hogy úgy hívjuk ahogy. A Fejér Megyei Hírlap is erről írt napra pontosan 60 évvel ezelőtt.

A tó nevét – írásos emlékek szerint – Mátyás király adta. Beatrix-szel útban Fehérvárról Budára, a sukorói domboldalból a tóra letekintve hallotta, hogy az olasz kísérők így kiáltanak fel: „akárcsak Velence!” – Legyen hát a neve a mai naptól Velencei-tó – döntött a király. Arról már nem szól a krónika, hogy valaha is fürödtek volna a királyi vendégek a tóban, de Mátyás budai, s fehérvári asztalán nem volt ritka a Velence-tavi hal. S még egy olasz eredetű vonatkozás, de ez már napjainkból: a népszerű Lidó vendéglő és eszpresszó. Az olasz lagunák vízbenyúló földnyelvecskéit hívják lidónak, nyelvecskének. Nos, a mi Lidónk ugyan nem ilyen helyen épült, a tó környezetében mégis hangulatkeltő körülmények között fogyaszthatjuk el a feketét, a halászlét, a ,,nyelvecské”-ben. És végül: a nyáron olasz turistákkal találkoztunk a pákozdi domboldalon. Független attól, hogy Mátyás királyi rendeletét nem ismerték, joggal ismételték meg eleik véleményét a tó panorámája láttára: „akárcsak Velence!”

 

Bárcsak ma is minden úgy volna

Ma, az egészen fiatal és a szinte már felnőtt gyerekek sem mennek sehova, főleg autó és szülői felügyelet nélkül, még iskolába, középiskolába sem. Fél évszázada is volt gond a fiatalokkal, de akkor még kint a szabadban, valódi hús-vér barátokkal csináltak mindent, így rosszaságokat is, például néha rongáltak kicsit. A mai fiatalok is tesznek ilyet, ám online akár többet is árthatnak magunknak és másoknak, így talán jobb volna, ha minden úgy lenne, mint régen. Az 1974. augusztus 28-án megjelent hírlap így írt egy nyár végi eseményről:

Már csak öt nap van a nyári szünidőből. A gyermekek igyekeznek kihasználni a rendelkezésre álló órákat. Gondtalanul játszanak, azonban nem mindig megengedett játékot. Természetesen ekkor történik a baj. Tegnap Székesfehérváron, a Rákóczi út egyik bal oldali kilencemeletes háztömbje előtt 10-12 év körüli gyermekek csoportosultak. A jó idő ellenére a lépcsőházban, majd a lépcsőház előtt játszottak. Le-föl csapkodták a lábtörlő vasrácsát. Egy férfi rájuk szólt, hogy találjanak ki más játékot. Erre tiszteletlenül visszafeleseltek. A férfi néhány „fülest” helyezett kilátásba, ami természetesen elmaradt, hiszen csak méregből ígérte a pofonokat. A fiúk viszont továbbra is ott maradtak. Egyikük az ifjúsági törvényről beszélt nagy hangon, ami úgymond nem engedi a gyermekek megverését. A további csapkodásnak az lett a vége, hogy tegnap délben a Rákóczi út 20. számú lépcsőház egyik üvegajtaját kitörték. A dologhoz tartozik, hogy néhány hónappal ezelőtt ugyanitt az első emeleti lépcsőforduló vastag üvegét rúgták ki labdával. Most néhány hétig ismét üresen tátong a postai levélszekrényekre néző lépcsőházi ablak, hirdetve az ifjúsági törvényre hivatkozó fiúk „játszadozását”.