Veszélyes lehet-e a Fejérben is alkalmazott kémiai szúnyoggyérítés?

A kémiai szúnyoggyérítés káros hatásait vizsgáló kutatás egyik helyszíne a Debreceni Egyetem botanikus kertje volt, ahol – és a város további három pontján – végzett mérés során összesen három darab csípőszúnyogot találtak, az elhullott rovarok közel 99 százaléka pedig egyéb fajok közül került ki. A kísérletet több estén át végezték, melynek eredményéül megállapították, hogy a kémiai szúnyoggyérítés hatására jellemzően a fecskék táplálékául szolgáló legyek,  fürkészdarazsak és pókok, fátyolkák, kabócafélék, poloskák, kis termetű cincérek, hangyák, ormányosbogarak, katicák és egyéb rovarok hullottak el. Az állatok az idegméreg hatására jellegzetes remegést, koordinálatlan mozgást produkálták, egy részük pedig két–három napig tartó rángatózás után pusztult el.

Ökológiai hatása csekély – de van

A hír futótűzként kezdett terjedni az interneten, s azok között, akiket még érdekel világunk, s a természet megóvása. Többen aggodalmuknak adtak hangot, ugyanis Fejér vármegyében a biológiai szúnyogirtás mellett végeznek kémiai szúnyoggyérítést is. Lapunk megkereste a vármegyében szúnyoggyérítést végző Katasztrófavédelmet, hogy megtudjuk, valóban ártalmas-e a szóban forgó módszer és szer.

Érdeklődésünkre a Katasztrófavédelem azt közölte, hogy a Debrecenben vizsgált légi kémiai szúnyoggyérítést nem a Katasztrófavédelem, hanem a debreceni önkormányzat végeztette. Ebből fakadóan nem ismert előttük az alkalmazott irtószer, a kijuttatott mennyiség, a gyérítési technológia, a kijuttatás időpontja, valamint az érintett terület sem.

A Katasztrófavédelem által megbízott szakemberek elsődlegesen légi és földi biológiai lárvagyérítést, valamint a kifejlett szúnyogok ellen földi kémiai eljárást alkalmaznak. Ez utóbbit napnyugta után végzik, így a nappal aktív rovarokat jóval kevésbé érinti, mint a napnyugta előtt végzett légi kémiai eljárás. Mindemellett az alacsony dózisnak köszönhetően a rovarok nagy része nem sérül a kezelés miatt. Az alkalmazott dózisban a kezelés nincs hatással madarakra, indirekt módon sem kell tartani magasabb rendű fajok mérgeződésétől.

Egy adott irtószer Magyarországon történő forgalomba hozatalát és felhasználását az országos tiszti főorvos által irányított Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) engedélyezi a vonatkozó jogszabályok és az EU más tagállamaiban is használt útmutatók alapján. Az engedélyezés során az NNGYK vizsgálja a készítmények hatékonyságát és a biztonságos felhasználás lehetőségét, továbbá előírja a szükséges óvintézkedéseket. Kémiai szúnyoggyérítés kizárólag lakott területeken belül történik, ökológiai hatása csekély. Kifejlett szúnyogok ellen nem áll rendelkezésre teljesen szelektív módszer, a lárvagyérítés pedig számos területen nem alkalmazható, vagy önmagában nem elegendő, így a továbbiakban is szükség lesz, elsődlegesen földi kijuttatással, kémiai szúnyogirtó szerek alkalmazására – tájékoztatott a Katasztrófavédelem.

Kérdés, hogy mit nevezünk csekély ökológiai hatásnak? Az üggyel kapcsolatban megkerestük Lódi József méhészt, hogy megtudjuk, tapasztalataik szerint veszélyt jelent-e például a méhekre a kémiai szúnyogirtás. – A kémiai szúnyogirtás biztos, hogy veszélyezteti a méhek populációját. Bár éjszaka a méhek nem aktívak, sajnos a szúnyogirtást nem éjszaka végzik. Fehérváriként látom, hogy az irtással nem várják meg a naplementét, nyáron hét óra-fél nyolc körül már megy a repülő a város felett és mindenféle rovart tönkretesznek ezzel. Ezen időszakban nyáron még világos van, a méhek ilyenkor mennek hazafelé, miközben lepermetezik őket. Ugyan a méhészek többsége nem a városban tartja a méheit, vannak olyanok is, akik viszont igen. Ők még nem mondták, hogy a méheik kifejezetten a szúnyogirtás miatt pusztultak volna el – mondta el Lódi József, hozzátéve, hogy más vegyszerek alkalmazása azonban bizonyítottan pusztítja a méheket.

Nem dőlhetünk hátra

Tartanak méheket a Feketehegyen, az Öreghegyen és a Maroshegyen is, a baj az, hogy a méhészek már teljesen belefásultak a dologba. Folyamatosan kapják a méhek a vegyszert a külső területekről, például a gabonatáblákról. Lódi József azt mondja, hogy a méhészek már nem tudják felmérni, hogy a méhek a szúnyoggyérítéstől vagy a napraforgók vegyszerezésétől pusztulnak-e. A növényvédő-szereket a hatalmas szárazságban is használják a gazdák: a növényeket deszikkálószerrel permetezik le, például glifozáttal, amely a legveszélyesebb az emberi szervezet számára, s amely benne van minden gabonában és olajszármazékban, amit megeszünk és megiszunk. Rendkívül rákkeltő anyagról van szó. Sajnos gyakori tapasztalat, hogy a méhészek méhpusztulásról számolnak be. Ennek az az oka, hogy a méhek immunrendszere drasztikusan legyengült a mezőgazdaságban használt különböző vegyi anyagok használata miatt. Amikor a méh rászáll a virágra és szívja be a nektárt, akkor azzal együtt bekerül a szervezetébe a virágra szórt permetszer is, amely gyakorlatilag megmérgezi az állatot.