Velencei tökszüret - így kerül az otthonokba a természet sok csodás alkotása (galéria, videó)

Se nem amerikai, se nem kelta, hanem ízig-vérig magyar hagyomány ősszel a töklámpás készítés, tökfaragás, tökös mókák játéka. Persze az, amit itthon a magyar ember megszokott, ismer és évszázadok óta népi hagyományként él meg. Azért kell ezt talán leszögezni, mert a felületes vélemények gyakran kezelik őrületes amerikai-halloweeni szokásként, aminek helye nincs nálunk és egyébként is, ne tököljünk már annyit ezekkel a narancssárga, göcsörtös, kanyargó kis zöldségekkel, minek is. Hát ilyen sokféle palettán mozog manapság a tök-kérdés az őszi szezon kezdetén, amely csak erősödik a hallow…, akarom mondani, mindenszentek közeledtével. Pedig hát, évszázadokkal ezelőtt is gurították a faluszéli dombokról a tököket, ijesztgették a töklámpásokkal a nemkívánatos szellemeket a magyarok, és talán most sincs ez másként. Én azt gondolom, mindezért – a túlvilág tiszteletén túl - maga a tök a felelős. Kevés változatosabb és különösebb növényt teremtett a Földre ugyanis a Jóisten, mint a tök. Akármilyen cirmos vagy gubacsos, belopja magát az ember szívébe, narancsos, citromos, haragoszöld ruhájával együtt. Őszi dekorációnak, kézműves foglalkozásokra, konyhai alapanyagnak is a legjobb választás szeptemberben és októberben is.

Egy szép szeptember végi hétvégén ezekkel a gondolatokkal felvértezve látogattuk meg a velencei Dóczi család birtokát, ahol minden évben azért szüretelik a tököket, hogy a Velencei Tökudvar ellátmányát gyarapítsák. Tökvásárt, tökfaragást, kerámia tökkészítést láttunk már sokat, de hogy honnan és hogyan kerülnek azok az aprócska kis dísznövények, a hófehér, gyönyörűen elegáns és a narancssárgán vibráló hatalmas tökmonstrumok a piacokra, vásárokra, majd pedig az emberek otthonába, azt még nem sokan mutatták meg.

Elképzeltük hát a szombati esőtől felázott földben fürdő színes kis tököket a kapaszkodó indák között, a nagy, lapos levelek mögé bújó természetes műalkotásokat, melyeket szeptember végére tökéletesre érlelt az őszi nap. Dóczi László és Tamara, a Tök Udvart üzemeltető házaspár, ismerőseik, barátaik gyűrűjében várták érkezésünket a Bence-hegy remekbeszabott vonulatával és az azt megtörő kockaházak látványával a háttérben. A felnőtteket kicsi gyerekek kísérték, akik ugyanúgy kivették a részüket a munkából, mint a nagyok. A sár vasárnapra megszikkadt már, szüretre alkalmas keménységű szőnyeggé varázsolta a terepet. A nagy lapos töklevelek erős, szurkáló védőpáncélja ellenére is könnyedén adták magukat a tökök.

(A kép bal alsó ikonjára kattintva további képek érhetők el.)

- Azt a tököt érdemes leszüretelni, amelyiknek a szára már kemény és matt, kiszáradt – mutatja László. – Az ilyen tök nagyon sokáig, akár egy évig is eláll otthon. Amelyiket viszont korábban szüretelnek le – mondja, s mutatja is a puha szárat, melyből vágás után még nedvedzik a növény leve -, hamar ki lehet dobni, mert tönkre megy.  – A legkisebb dísztököket ajándékba adjuk a hozzánk látogató gyerekeknek, ezért ebből sokat szoktunk vinni. Nagyon szeretik – mondja, s mutatja is a pár centis kis apróságokat.

Mindeközben a platós kocsi tettre készen áll a tökföld szélén, ahol a többiek szortírozzák a tököket: külön kerülnek a fehérek, külön méret szerint a kisebb-nagyobb dísznövények. Messzebb várakoznak a hatalmas, faragásra termett példányok, amelyek vibráló narancssárgán, mint óriás felkiáltójelek, halmozódnak a sápadt zöld mezőszélen. Még arrébb már az ehető tökök várakoznak, hokkaido fajták , tudjuk meg, mellettük pedig amolyan patisszon-féleség hever a földön. – Az is, sárga patisszon – árulja el Tamara. A csillag alakú, vastaghúsú zöldség a magyar konyha különlegessége lehet.

- A férjem sárgadinnyét termelt és platóról árulta. Az ő édesanyja, az én anyósom mondta, hogy tegyünk mellé dísztököt. Így kezdődött a dolog, ám, mint kiderült, az emberek nagyon szerették volna a dísztököt is, ezért egyre többet termeltünk belőle. Így lett végül a Tökudvar – meséli pakolás közben Tamara, majd kezébe adogatják a gyerekek a formás, tenyérbe simuló kis tököcskéket. Ezek is felkerülnek a platóra, melynek fedélzete sok-sok munkaóra után megtelik. Az egész délelőtt elmegy a szürettel, a jóleső fáradtság és az erős, hajtépő szél délutánra mindenkit elűz a földekről. A Tökudvar pedig hamarosan megtelik szebbnél szebb termésekkel, melyeket festeni, faragni is lehet a helyszínen, az otthoni dekoráláshoz való darabok között pedig órákig válogathat az ember fia-lánya.