Az a bizonyos másik pákozdi csata

Idén a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezetének és a helyi önkormányzatnak a képviselője emlékezett. Az 1593. november 3-án történteket Négyesi Lajos hadtörténész egy korábbi megemlékezés alkalmával idézte fel a FEOL-nak. Előzményként elmondta: a keresztény sereg vezetői belátták, hogy nem tudják tovább ostromolni Székesfehérvárt, hiszen azt a rendkívül jól kiépített várat, amit a törökök közel 9 ezer janicsárral is megerősítettek, jelentősebb műszaki munkálatok és tüzérség nélkül képtelenek bevenni. A keresztény sereg várakozott, míg november 3-án megérkezett Buda alól a török felmentő sereg.

A muzulmánok egy része Pákozd térségében, a másik fele a pátkai hadiúton vonult Székesfehérvár felé. Amikor aztán a Pákozd felől vonuló törökök elérték Székesfehérvár falait, kicsapták a lovakat legelni, majd haditanácsot tartottak arról, mit kellene tenniük a továbbiakban. Viszonylag fiatal, küzdőszellemű katonákból állt a török sereg, győzni akartak, hiszen akkor már mögöttük volt Pápa és Veszprém elfoglalása. Úgy döntöttek, hogy a továbbiakban nem Székesfehérvár falainak a biztosításában vesznek részt, hanem megindulnak Hardegg generális csapatai ellen. Szétbontakoztak a török erők és november 3-án 10 óra körül megközelítették a táborozó keresztény csapatokat.

Hardegg felsorakoztatta a seregét, és megkezdődött a csata. Köszönhetően a balszárnyon, Pálffy generális irányítása alatt lévő lovasságnak, sikerült a török sereg jobbszárnyát átkarolni és ezzel megtörni a lendületét. Ezt követően a centrumban álló német gyalogság indult rohamra, s ők hosszas, felőrlő harcban átküzdötték magukat a török sereg közepén verekedő janicsárokon. Közben Székesfehérvár és Pákozd térségében a Huszár Péter által vezetett keresztény jobbszárnynak is sikerült megvernie a török erőket. Ez hosszan tartó, nagyon komoly áldozatokkal járó harc volt.

Az ellenség hamarosan menekülni kezdett és a környező mocsarakban több százan megfulladtak. Rajtuk kívül a csatamezőn a 20 ezres seregből körülbelül háromezer török maradt holtan. Ez jelentős győzelemnek számított, hiszen ez volt Mohács után az első alkalom, amikor sikerült döntő vereséget mérni a törökre. Ezzel a keresztény győzelemmel kezdődött el az a 15 éves háború, amely Magyarország területén 13 évig tartott. Ez a folyamat pedig Székesfehérvár és Pákozd térségéből indult el azzal, hogy a győztes csata reményt adott a keresztény seregeknek.