Elbontják Kincses csúnya örökségét

Mint annyi minden a Fejér vármegyei településen, ez a történet is a bányászat idejétől datálódik.  Kincsesbányán 1999-ig, 58 év alatt mintegy 22 millió tonna bauxitot termeltek ki, 93 százalékát mélyművelésből. Aztán miután a Rákhegy II. – Bitó II. bányaüzem külszíni bunkeréből kitöltötték az utolsó gépkocsi bauxitot, lezárult egy korszak, amelynek nyomait máig magán viseli a Bakony kapujában ma már egészen más irányba fejlődő község.

Például ilyen nyom volt az a csővezeték is, amely bányából vezette el a vizet.  

A Dunántúli Regionális Vízmű (DRV) 1974-ben létesített telephelyet Kincsesbányán, ennek volt feladata a Rákhegy II. vízbányában termelt ivóvíz tisztítása, elosztása, valamint a közvetlen környék településeinek jó minőségű, vezetékes ivóvízzel történő ellátása. Ám az ipari, szennyezett bányavízzel is kellett kezdeni valamit. E célból 1982-ben a vaskapui víztározótól épült ki távvezeték a Rákhegy II. légaknától a felvonulási út melletti, fóliával bélelt 2000 köbméteres tározóba – más néven ülepítőbe, vagy a helyiek szóhasználatával „gumimedencébe”. Ha nem kellett a víz, ekkor egy leeresztőn keresztül a Gaja-patak régi malomcsatornájába, vagy a vízaknák alatt, az új, elterelt Gaja-patakba folyt. Egy állítható zsilipen keresztül vizet lehetett juttatni a duzzogói halastavakhoz is.

Ez volt tehát a múltban, de a bánya 1999-es bezárásától kezdve a csővezeték sok egyébbel együtt már csak teher maradt, amely megnehezítette például a közelben lévő telkek és ingatlanok értékesítését. Mindenfélét hallani lehetett egyébként a faluban, azt, hogy a rozsdás vezetékben maradt üledék és gáz veszélyes, akár még robbanhat is, az alatta lévő földterület pedig szennyezett, cserélni kell.

Az önkormányzat sokat küzdött azért, hogy a cső eltűnjék a tájképből, a törekvést pedig végre siker koronázta. A polgármester, Murányi Marianna az érintett terület vagyonkezelőjével, a Dunántúli Regionális Vízmű vezetőségével személyes egyeztetéseket kezdeményezett, és ezek eredménnyel végződtek. A „gumimedence” területén található csővezeték elbontására a DRV a közelmúltban pályázatot írt ki, amely sikeresen lezárult és kiválasztották a munkát végző céget.

– A három-, négyméter magasan húzódó, állami tulajdonú, évtizedek óta használaton kívüli csőrendszer jelentős mértékben rontotta a településképet, környezetünk szép látványát, ily módon befolyásolta a hangulatunkat, közérzetünket kirándulás, szabadidős tevékenységek során is. A vezeték bontási munkálatai megkezdődtek és hamarosan, akár napokon belül befejeződnek – mondta a településvezető a FEOL-nak a legújabb fejleményekről.

Ezzel akár le is lehetne zárni az ügyet, ám a helyzet nem ennyire egyszerű, hiszen Kincses akkor járna a legjobban, ha az immár sokkal esztétikusabb terület egy részét, a „gumimedencét” hasznosíthatná – közösségi célokra, különféle programokra gondoltak. A polgármester sok kérvényt írt, a DRV úgy nyilatkozott, átadja a területet, le is mondott a vagyonkezelői jogról. Ám a tulajdonjog az államé, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő pedig elvégezte az értékbecslést. Jelenleg tehát náluk van a labda.