Jó reggelt, Fejér vármegye!

Egy idős úrral beszélgetek, aki már jócskán elhagyta életének kilencvenedik évét. Régi idők kerülnek szóba, faggatom a világháborúról, az ötvenes évekről, a szabadságharcról, mindarról, amelynek tanúja volt. Nevek, dátumok, történetek merülnek fel az emlékezés mélyéről. Aztán mesélni kezd, miként ismerte meg elhunyt feleségét, akivel közel fél évszázadot éltek le boldogan együtt, távoli országokban. Ám amikor a szeretett asszony keresztnevét említené, elakad a szava: csupán másodpercek telnek el, mégis furcsa és érthetetlen a rövidzárlat, amely hirtelen megszakítja a mondatot. Milyen jó volna, ha az idő múlása csak a rossz emlékeket seperné ki a memóriánkból, és minden megmaradna, ami szép volt! Talán megkönnyítené a készülődést az utolsó útra.