2 órája
Képregények kiváló alkotója az Öreg Sasok között
Pozsgay Gyula képregényíró és -rajzoló volt szerdán délután a székesfehérvári Albatrosz Repülő Egyesület Öreg Sasok szakosztályának vendége. Egy tatabányai grafikai stúdió alkotója tartott rendkívül érdekes, történelmi részletekkel tarkított előadást a programsorozat legutóbbi rendezvényén. „Az öreg tigris”, „Láthatatlan ellenség”, „Az ifjú oroszlán” – a Helyőrségi Klub termének plakátjain a szövegek önmagukért beszéltek. Hősi tettek elevenedtek meg.
Így születnek a háborús történetek, ebből lesz a légiharc
Fotó: feol.hu
A börgöndi leszállópályához tartozó szakosztály nevében először Brotesser Zoltán köszöntötte az előadót és a jelenlévőket, akik néma felállással tisztelegtek az elhunyt repülős elődök emléke előtt.
– Anyai nagypapám hajózó távírászként szolgált a második világháborúban, egy gyorsbombázón kezelte a berendezést és a géppuskát – mondta Pozsgay Gyula. – Rajzolni is ő tanított. Először építésznek, majd közgazdásznak készültem, a rajz és a grafika csupán hobbi maradt, csak később vált hivatássá. Sokáig meg sem fogalmazódott bennem, hogy nagyapám történetéből képregényt kellene készítenem, mert bevetésének pontosabb részleteiről nem sokat tudtam. De aztán minden kiderült. „Az öreg tigris” című könyvet nagypapám elbeszélése nyomán rajzoltam, aki felidézte, hogy amikor tíz szovjet vadászgép megtámadta őket, kettőt lelőttek, a többi elmenekült. Ők repültek a Me-210-es gyorsbombázóval a raj végén, mert nagyapám bajtársa, az „öreg tigris” volt az alakulat legtapasztaltabb pilótája, így rájuk maradt a legerősebb légvédelem, nekik maradt a tíz szovjet vadászgép is.
Fotó: feol.hu
Gyulának szerencséje volt, mert megismerte a két szovjet vadászrepülőgép lezuhanásának helyszínét, a győztes légiharc korabeli igazolási parancsa is megmaradt. A 75. évfordulóra már olyan dokumentumok kerültek elő, mint például a nagyapa kézzel írt naplója, amelyben az 1944. október 23-án történt légiharc is részletesen le volt írva.
– Mi lehet a legjobb, ami ebből készülhet? Egy képregény! Talán új műfajt alkottam, mert dokumentarista képregény született – jegyezte meg Pozsgay Gyula.
Amelynek aztán hatalmas sikere lett először egy svájci székhelyű francia kiadó jóvoltából, aztán jött egymás után a többi megrendelés.
– Nagyon jó érzés volt, hogy a magyar múltnak ezt a szeletét, ezeket a történeteket el tudtam juttatni olyan európai közönség elé, akik alig tudtak valamit Magyarországról, a második világháborúban betöltött szerepünkről. Sok francia biztatott, hogy folytassam, örökítsem meg ezeket a pillanatokat, hiszen a győztesek – talán a németeket leszámítva –, alig tudnak valamit azokról, akik a vesztes oldalon harcoltak. Egy év alatt tízezer példány fogyott el „Az öreg tigris”-ből a francia piacon, aztán megjelent Hollandiában is, idővel nemzetközi siker lett, bestsellerré vált. De mivel magyar a szerző, magyarok a hősök és hazánk a helyszín, mindenképpen azt akartam, hogy ezek a képregények itthon is megjelenjenek. Kerestem egy itthoni kiadót.
Fotó: feol.hu
„Szerencsésnek érzem magam, hogy békében élhetünk, így átadhattam ezt a történetet. Hálával tartozom a rengeteg segítségért, melyek ennek a kötetnek a megalkotását lehetővé tették. Köszönöm a történészeknek, a roncskutatóknak, a makettezőknek, a szimulátoros közösségnek, műkedvelőknek, barátoknak a világ minden részéről…”, írta „Az öreg tigris” epilógusában a szerző.
Az előadáson egyebek mellett szóba került egy másik alkotás hőse, a második világháborús ász pilóta, Szentgyörgyi Dezső neve is: róla készült „Az ifjú oroszlán” című történelmi képregény.
– Hatalmas élményt jelentett, amikor egy külföldi légiparádén rendezett könyvbemutatón hosszú sorban várakoztak az emberek azért, hogy a legeredményesebb magyar vadászrepülő fia, ifjabb Szentgyörgyi Dezső dedikálja nekik a köteteket. Annyian voltak, annyi könyvet kellett aláírnunk, hogy repülőt csak akkor láttam, amikor néha elszaladtam a mosdóba.
