Órás mester: talán az utolsó szakemberek egyikeként dolgozik még

Közel ötven éve dolgozik Sárbogárdon a település órásmestere, Huszár József. Részese volt a kezdeti időknek, amikor főleg a szovjet órák voltak elérhetőek, átélte a kvarcórák térhódítását, tagja volt a Svájcban zajló szakmai oktatásoknak, manapság pedig az olcsó tömegcikkek áradatában próbája képviselni a komoly szakmai minőséget minden tekintetben. 

A Sárbogárdot átszelő 63-as főúton autózva, szinte eltéveszteni sem lehet a város ikonikus órás műhelyét, Huszár József mester birodalmát, ami évtizedek óta biztos pont a folyton változó mindennapokban. Aki belép az üzletbe, valamiféle békebeli nyugalommal találja szembe magát. A falon ketyegő különböző faliórák, a vitrinekben csoda szép karórák, és mind ezt körülöleli a Bartók rádióból érkező halkan duruzsoló komolyzene. Valamiért úgy érzi az ember, hogy bár az idő rohan, az órásmester üzletében mégis megállt az idő, lelassult egy kicsit a rohanó élet, és egyszerűen jó ott lenni. Persze kell ehhez az üzlet tulajdonosának és munkatársának jelenléte is, akik kedvességükkel, csak még inkább erősítik ezt a varázslatos érzést. Ebben a hangulatban beszélgettünk nem rég a mesterrel, kedves feleségével, majd a harminc éve az üzletben dolgozó munkatársukkal.

Kedves József, hogyan kezdődött az órás mester pályafutása, fel tudja még idézni a kezdeteket?

Természetesen. Egészen a gyermekkoromig vissza mehetünk, hiszen édesapám legjobb barátja dolgozott órásként a városban akkor, így én magam gyerekként számtalan alkalommal bemehettem az üzletbe, igaz akkor még csak maximum a satut tekergethettem, máshoz nem engedtek nyúlni, de biztos vagyok benne hogy annak az élménynek és a légkörnek nagy hatása volt arra, hogy én is órás lettem végül. Nagynéném pedig Budapesten dolgozott órásként, így végül az ő javaslatára választottam ezt a csodálatos szakmát.

Iskolai keretek között tanulta meg a szakmát?

Igen, az akkori 320-as számú szakmunkásképzőben oktattak bennünket, gyakorlaton pedig itt Sárbogárdon az akkor még itt is működő Órások Szövetkezeténél voltam, ahol az iskola elvégzése után már munkavállalóként dolgozhattam egészen sokáig.

Hogyan jött létre a saját vállalkozás? 

Itt meg kell hogy említsem Kovács Jenő órásmester nevét, aki a szakma egyik legelismertebb alakja és sokak számára ismerősen cseng az ő neve. Egy februári alkalommal, a jégpályán találkoztunk és beszélgettünk egymással sok szakmai dologról, és ebben a beszélgetésben adta az ötletet, illetve az inspirációt arra, hogy kezdjek bele egy saját vállalkozásba. 1978-at írtunk akkor, és ebben az időben már ki lehetett váltani az ipart, így mivel az addig működő órás műhely augusztusban bezárt, én még abban az évben és hónapban elkezdtem dolgozni mint „maszek” órás. 

Ha jól tudom, évtizedek óta egyedüli mesterként dolgozik a településen? 

Korábban voltak ugyan kiváló szakemberek, de idővel egyedül maradtam, és ma már elmondhatom, hosszú ideje egyedüliként próbálok helytállni, természetesen igazodva a technikai és vásárlói igényekhez, változásokhoz.

Sok minden változott az elmúlt, közel ötven év alatt?

Rengeteg minden, de sajnos nem minden a legjobb irányba! A magam részéről még a szovjet órákkal kezdtem, később még Svájcba is sikerült kijutnom, hogy megtanulhassam a kvarc órák működését, szerelését, javítását, de ma már sajnos nagyon visszaesett a minőség. Van még természetesen, de rengeteg az egyszer használatos, javíthatatlan karóra például, és mivel a fogyasztói szokások sokkal inkább ebbe az irányba mutatnak, a szeretett mesterség és ezt a csodás szakmát művelők is eltűnőben vannak sajnos. Mi ugyan tényleg nem panaszkodhatunk, de nagy kérdés, hogy mit hoz a jövő ezen a területen? 

Ha jól tudom, közel harminc éve dolgozik önnel a vállalkozás alkalmazott munkatársa? Azt hiszem ez nagy kincs ajándék egy megbízható és hűséges munkatárs a mai világban.

Ez így igaz. Ő Kiss Józsefné, nekünk csak Babi, akit ismertem már régebbről is, hiszen a szövetkezetnél is dolgozott korábban. A gyes lejárta után keresett meg bennünket, több mint 30 éve és az együtt töltött idő azt hiszem bizonyíték lehet arra nézve hogy ez egy kiváló szakmai és munkatársi kapcsolat. Talán az is igazolja, hogy mennyire is jó ez a kapcsolat, hogy bár Babi két éve nyugdíjas, de még mindig örömmel jön dolgozni hozzánk. Hálásak vagyunk, hiszen az állandóság megfizethetetlen egy vállalkozás esetében, és mi egy megbízható és kiváló emberrel dolgozhatunk együtt több évtizede, akiket a vásárlóink is hasonlóan értékelnek. 

Hogy áll most a szakma, mit mutat a jövő az órás mesterség tekintetében? 

Túl sok jót nem látunk. Úgy tudom, hogy például Amerikában már rég nem foglalkoznak az órák javításával, közel húsz harminc éve. De nem kell a tengeren túlra menni, itthon sem látok túl sok inast, vagy komoly szakemberképzést. Talán kimondható, eltűnőben lévő már a mi szakmánk. Mi még tartjuk ugyan magunkat, amíg bírjuk, de már a szakma is változik hiszen a napi munka már sokszor csak elemcserére korlátozódik, rég nincsenek már nagy szakmai kihívások, olyanok, ami miatt nagyon szerethető volt ez a csodálatos munkakör. 

Változik a világ, változnak benne az emberek is mondják sokan, és jelenleg úgy látszik, az órás mesterek felett is eljár lassan az idő, ám amit ma sokan modernizációként emlegetnek, sajnos az esetek többségében értékválságként köszön vissza ránk, és nem baj, ha néha felismerjük ezt az állapotot. Hogy mi lesz velünk, ha nem lesznek már órásmesterek, mondhatják sokan, semmi, majd veszünk másikat, és legyintenek, de a szívünk mélyén tudjuk, nagy ajándék az élettől, ha még megtapasztalhattuk valahol egy-egy órásműhely „tiktakkoló” csendjében, hogy milyen jó, ha egy kicsit sikerül mégis megállítani az időt, például egy finom kávéval kísért kedves beszélgetésre!