2 órája
„Szeresd, tiszteld a munkát!”
Elhunyt Simon István, a Simon Plastics Kft. alapítója. Példája és hagyatéka örökértékű munkatársai, barátai emlékezetében. A műanyag alkatrészeket gyártó magyar tulajdonú családi vállalkozás jelenleg csaknem 400 fővel működik Kőszárhegyen.
Simon István temetése november 23-án, szombaton 10 órakor lesz a szabadbattyáni katolikus temetőben
Fotó: FMH-archív (V. Varga József)
– A szülőktől kapott útravaló mindvégig elkísért – csengenek vissza bennem Simon István szavai –: „Szeresd, tiszteld a munkát!”
Ahogy mesélte: – Kurucz Laci barátom egyre csak biztatott, hogy legyek én is mindenki mástól független, önálló kisiparos. Hónapokig nem aludtam, sokat gondolkodtam. Feladni a biztosat? De döntöttem, 1985-ben úgy határoztam, meglépem.
Egy év elteltével a székesfehérvári első telephelyet elhagyva Szabadbattyán adott otthont a vállalkozásnak. A szülői háznál épült műhely lett a helyszíne a kisipari lakatos munkáknak. A következő években a szerszámtervezés is magasabb szintre lépett a cégben. A tulajdonos jó döntést hozott: a legnagyobb fejlesztési lehetőségeket a műanyag fröccsöntésben látta. A társaság autóipari beszállítása a hazai és a környező országok multinacionális cégeibe egyre növekvő tendenciát mutat.
Az új kőszárhegyi épületkomplexumot Orbán Viktor miniszterelnök adta át 2014. márciusában. – Számomra olyan erőt, hitet és reményt adott a beszélgetés Magyarország miniszterelnökével, ami igazolta ezt a kemény munkával eltöltött 30 évünket – emlékezett Simon István az ünnepi pillanatokra.
– Visszatekintve a kezdetekhez, az 1985 és a 2015 között eltelt időszakra, hatalmas változásokat lát az ember – mondta köszöntőjében az alapító a 30 éves jubileumon. – Minden nap kihívás volt, harc, küzdelem, siker, kudarc és öröm. Boldog embernek mondhatom magam. Egész életemben azt csinálhattam, amit szeretek: alkotni, építeni, létrehozni valamit, valami szépet. Jót és örömet okozni embertársaimnak, kollégáimnak.
– Ma már több szerep jut Péter fiamnak és Zulejka lányomnak. Bízom abban, hogy a következő 30 évben is sikeresen viszik tovább a céget, a kor kihívásainak megfelelően, és nekik is megadja a sors, hogy hasonlóan csodálatos és jó kollégákkal tudnak majd együtt dolgozni. Bízom abban is, hogy meg tudják valósítani azokat az álmokat, célokat, amelyeket kitűznek maguknak, és hasonlóan örömüket lelik benne.
A családi vállalkozás már magán viseli a nagyvállalati szemléletet, képesek naprakész felkészültséget nyújtani – írta róluk a Fejér Megyei Hírlap 2019 májusában. Csapatmunka, innováció, fenntarthatóság – nem csak szlogen a cégnél.
Üzemi újságjuk, a Simon Hírmondó 2014-ben jelent meg először, és vitte hírül a dolgozóknak a cég életében fontos, érdekes, izgalmas vagy éppen szórakoztató történéseket, programokat. Ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba Pistával.
Hihetetlen, hogy itt hagytad e földi létet. Pár hete még telefonon hívtál: – Jóska, a cég 40 éves születésnapjára kiadványt készítünk. Válogatunk, szerkesztünk, küldjél fotókat nekem!…
A fotókat nézegetem. Némelyiknél meg-megállok, elidőzök, nehéz szívvel kattintok a következőre.
Szerkezeti lakatos kisiparos – áll a piros színű fémtáblán a felirat. A másik az iparigazolvány dokumentuma (500 forintos illetékbélyeggel), rajta a telephely címe: Székesfehérvár, Palotai u. 50. És épületek, csarnokok, fröccsöntő gépek. A magasraktár impozáns terei. Magyarország miniszterelnökét kísérve a gyártóüzemben. Diákok gyárlátogatáson. Modern gyárak éjszakája. Újságkivágások. Kitüntetések átvételének ünnepélyes pillanatai. Faültetés a 30 éves jubileumon. Fiaddal és lányoddal a gépsorok előtt. És a kollégáid, a munkatársaid portréi. A családi és sportnapok derűs villanásai, a főzőversenyek bográcsai, a gólöröm, a színpadi programok.
Valamennyit átküldtem Neked drótpostán. Már sohasem tudjuk őket közösen bogarászni. Miért siettél? – marasztalnának… Nyugodj békében, Pista!
Újra és újra azt a furcsa álmot látom, amit most éjjel éltem át, halálhíredről értesülve. Munkavédelmi sisakban voltunk, ahogy jó pár éve a még épülő nagycsarnokot mutattad Kőszárhegyen. – Hova álljunk? Milyen szögből fotózol? – firtattad.
Majd egy váltással, ahogy azt mondod: – Bízom a folytatásban, úgy érzem, sikerült átadnom a következő generációnak az alkotás és a tisztességes, becsületes munka okozta örömet.
És végezetül kedves idézeted citálod József Attilától: „… dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / ugy érdemes.”